Esztergomnak múltja is van, de a jövője is kiemelt téma

A BBT a Kapcsolatok Házában megtartott ülésén Csombor Erzsébet, a társaság elnökségi tagja köszöntötte a résztvevőket. Mint elmondta: az 1926 óta létező BBT már az első években is nagy hangsúlyt fektetett az esztergomi turizmus témájára. Mint hozzátette: Koditek Pál nem új tagként mondja el székfoglalóját, hiszen már tagja a társaságnak, hanem annak a sorozatnak a részeként ismerteti tanulmányát, mely nemrég indult, és amely hasonló fajsúlyú témákat érint. 

Esztergom turizmusának története, Az idegenforgalom 1900–1945 között – Gondolatok a jövőről című és több mint harmincoldalas tanulmányból helyszűke miatt csak szemelvényezünk. A szöveg első részében Koditek Pál a turizmus, illetve az idegenforgalom kifejezéseket értelmezi, majd rátér a történelmi előzményekre, melyeket ő a 18. századtól indít, illetve az effektív turizmust Esztergom kapcsán a 19. század közepére teszi. A szerző ekkor többek között így ír munkájában: „A bazilika elkészültét követően (1856) magyar és idegen nyelvű útleírások, hazai művelődésünk jeles alakjainak látogatásai (pld. Kazinczy Ferenc 1831-es látogatása), hazai és külföldi tudósítások tanúskodnak arról, hogy Esztergom ott élt a köztudatban, és hogy itt sok látogató fordult meg. Az első – legalábbis általam – ismert esztergomi ismertető 1892-ben, Vezető Esztergom és környéke címmel, német nyelven jelent meg Bécsben.” 

A folytatásban a 20. században már szervezett turizmusról fogalmazott meg fejezeteket, melyekben kitér a közlekedésfejlesztés, azon belül is a vonat- és hajóvonalak fejlesztésére, a meleg vizű források adta lehetőségek kiaknázására. A két világháború közötti időszakról például ezt olvashatjuk a tanulmányban: 

„Az 1923-ra körvonalazódó koncepció szerint a város a kedvező természeti környezetében, és a »város régi épületeiben« (ma azt mondanánk: városarculat) találta meg a fejlődés lehetőségét. Bleszl Ferenc, a Takarékpénztár elnöke (egyben az Esztergomi Sétahelyszépítő Egyesület, az Esztergom Barátainak Egyesülete eszmei jogelődje elnöke is), az 1924. februári tanácsülésen két fontos dolgot javasolt: az egyik: a közlekedés javítása, a Budapest–Piliscsaba–Esztergom vasútvonal fejlesztése, villamosítása, a másik pedig a 28-29 Celsius fokos gyógy­víz intenzív hasznosítása, melynek eredményeként Esztergom Budapest nyaralóhelyévé válhatna.” 

A strandfürdőt 1927-ben adták át, 1933-34-re Esztergomig kiépült a Budapest–Visegrád–Esztergom közötti szilárd burkolatú betonút, illetve több szálló is megnyitotta kapuit a vendégforgalom számára, olvashatjuk az írásban. Koditek Pál ezután fogalmazta meg Esztergom vallási és kulturális turizmusa helyzetét, melyről így írt: 

„A 19. század végétől Európa-szerte élénkülő utazási kedv Esztergom látogatottságát is növelte, és egyik fő turisztikai attrakciója lett az országnak. (Ez ekkor nagyobbrészt csak látogató turizmusnak volt nevezhető.) A „Magyar Sion”, a „Magyar Róma” névvel illetett Esztergomot 1875-től a Keresztény Múzeum, 1886-tól a Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményének megnyitásával Simor János érsek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe helyezte.” 

A Horthy-korszakról feljegyezte: „1934. június 23-án hivatalosan is megkezdődött az Árpád-házi királyok palotájának feltárása. Kezdeményezője, motorja Lepold Antal kanonok, pápai prelátus, aki elérte Gerevich Tibornál, a Műemlékek Országos Bizottsága elnökénél a »próbaásatás« megkezdését. Innét »egyenes út« vezetett 1938. augusztus 15-ig, az »Ásatások« ünnepélyes közönség előtti megnyitásáig. A két háború közötti Európa legnagyobb régészeti, művészettörténeti szenzációja lett királyink, később érsekeink középkori palotájának feltárása.” 

A múlt mellett az esztergomi turisztika jövője ugyancsak szerepel a tanulmányban, melyről a szerző felsorolásszerűen ír. Így többek között a következők fejlesztésre váró területekben látja a folytatást: Várhegy–Széchenyi tér egyensúlyának megteremtése, családok számára vonzóbbá tenni Esztergomot, külföldi látogatók számának, itt tartózkodási idejének növelése, kiemelt program-együttműködés Párkánnyal és a Dunakanyar településeivel. 

Külön kifejtette a város történelmi helyszíneinek, kultuszhelyeinek attrakciófejlesztését, a természeti vonzerőn alapuló attrakciófejlesztést. Ez utóbbinál például hangsúlyozta a Sípoló-hegy–Hármas-szikla területén családi kirándulóközpont létesítése, Kis-Duna-ágban a Hajótörténeti Park kialakításának feladatait. Esztergom turizmusának rövid, közép- és hosszú távú fejlődéséről, más területekről is beszélt, így infrastrukturális városarculat javítását szolgáló beruházásokat, átalakításokat, például a Vízivárosban, a IV. Béla király utcában és a belvárosban.