A fenyő befaragása, avagy amivel minden férfinek mindig gondja van

Férfitársaimmal együtt mostanában szemünket lesütve járkáltunk olyan környéken, ahol tűlevelűt árusítanak. A karácsony közeledtével azonban ezek a helyek gombamód szaporodtak. A mi sunnyogásunk oka egyértelmű. A hölgyek ugyanis minket jelölnek ki a fenyőfa beszerzésére, majd befaragására.

Petrik József

Mintegy kétszáz esztendő alatt talán csak annyit változott a világ, hogy ma már nem kell az erdőt kajtatni kisbaltával és fűrésszel felszerelkezve az ünnepek előtt… Ettől persze még igazi rituális tevékenység számunkra a beszerzett fenyő talpba faragása. Mivel ezt többnyire az utolsó utáni pillanatra hagyjuk és többnyire nem is járunk azonnal sikerrel, cifra szitkozódások közepette zajlik ez a művelet.

Miközben baltával a kezünkben azt hajtogatjuk magunkban: csak el ne baltázd! Pedig a fafaragással mindig gond van. Amikor már azt hiszed, éppen jó lesz a méret, és beillesztenéd a tartójába a még „meztelen” karácsonyfát, kiderül, hiányzik még pár centi. Aztán, amire az is kiderül, hogy nem baltáztad el, és nem faragtad túl vékonyra, éppen az idegösszeomlás szélére sodródtál.

És a gyantás kezedbe még az a nagyfröccsös pohár is beleragad, amelynek tartalmát a jól végzett – méretpontos – munka megünneplésére jóízűen felhörpintenél. Ezektől a kínoktól két módon szabadulhattok meg férfitársaim. Egy: ha a műfenyőt preferáljátok. Kettő: ha olyan helyen vásároltok, ahol a fenyőárus be is faragja…

Várjuk olvasóink történeteit is! Mi volt a legviccesebb kaland, ami a fenyőfa befaragásakor történt veletek? A leveleket a [email protected] email címre várjuk!