Fotókon a veszélyes mutatvány: hatalmas uszadékfával küzdött meg a neszmélyi komp

Nem is gondolnánk, hogy a nap 24 órájában mennyi munka, odafigyelés és szakértelem kell ahhoz, hogy reggel zavartalanul elindulhasson és egész nap biztonságosan járhasson a komp Neszmély és Dunaradvány között. Aki elég korán kel az a saját szemével is megnézheti, hogy bizony nem kis ügyességre, erőre és tapasztalatra van szüksége a fiúknak. Farkas László, a Neszmély nevű komp kapitánya most a Kemma.hu-nak elmondta, hogy milyen feladataik is adódnak reggeli indulás előtt. 

– Amikor Neszmélyre este utoljára kikötünk, és leszállnak az utasok, akkor horgonyra állunk. Ez azt jelenti, hogy a komp víz felőli végét lehorgonyozzuk, majd a part felőli végét kitoljuk a betonrámpára, és a parti bakokhoz kötjük. Így a komp reggel is ugyanott lesz, ahol este hagytuk. Ha a vízjárás megköveteli, akkor éjjel is állítunk rajta. Húzni-engedni kell a köteleken és a horgonyon, hogy kövessük a vízszint ingadozás közben a partot – magyarázta a kapitánya. Hozzátette: a hajó nem apadhat ki, nem hagyhatjuk, hogy áradáskor valamelyik kötél lehúzza, illetve hogy annyira kijöjjön a víz, hogy ne tudjunk valahogy száraz lábbal bejutni a kompra.

– Ha árad a Duna, akkor a komp orra ki van futtatva a partra, tehát mi rendesen nekimegyünk a betonnak, erre a célra elől és hátul is külön kopólemezek vannak a a hajó aljára hegesztve. Mondjuk a hajó merül üresen 110 centimétert, és mi körülbelül 2-3 kilométer/órás sebességgel szándékosan kifuttatjuk a betonra, és úgy már a merülési mércét nézve 5-10 centiméterrel kevesebbet merül a part felőli vége. Erre azért van szükség, mert áradáskor, pár órával később újra úszni fog, viszont még vissza tudunk lépni rá a partról száraz lábbal. Ha viszont apad a folyó, akkor nem toljuk ki az elejét a betonra, csak hozzá érintjük, amíg kikötjük. Viszont mivel a folyó vízszintje csökken, a hajó orra alól elfogy a víz, tehát felül a betonra, szóval kiapad – részletezte a módszert Laci, aki elárulta, hogy ezzel nagyon kell vigyázni, mert ha már 30 centimétert apad a Duna, vagyis nagyon felül a komp a betonra, akkor önerőből már nagyon nehezen tud a hajó visszajutni a vízbe, magyarán kiapad.

Azonban ezzel még nem érnek véget az éjszakai, reggeli teendők. Kéretlen és kellemetlen „vendégeket” hozhat a Duna.

– Az áradás mindig hoz uszadékot. A korábbi leszakadt, kidőlt fákat, ágakat megemeli a víz, és a sodorvonalban magával viszi. A sodorvonal esetünkben pedig itt van a horgonykötél környékén, nem ritka, hogy fölakad rá egy, vagy több egész fa. Ezek folyásirány szerint jellemzően ággal lefelé, törzsükkel fölfelé állva sodródnak, így villaszerűen ráakadnak a horgonykötelünkre. Ilyenkor elengedjük a parti köteleket, és hajóval átfordítjuk az uszadékot úgy, hogy ellentétes irányba álljon, mint ahogy érkezett. Ez többnyire szokott sikerülni – tette hozzá a kapitány.

Sajnos azonban nem mindig szabadulnak meg ilyen könnyen az uszadéktól. Olyankor pedig már komolyabb galibát is okozhatnak a tonnás fadarabok. 

– Ha nem sikerül az átfordítás, akkor el kell engednünk a horgony kötelét. Azt nem szeretem, mert utána ki kell pecázni a vízből, nehogy föltekerje a hajócsavar. Na, abból van az igazi galiba, mert azt csak búvár tudja levágni. Szóval, amíg csak lehet, addig nem engedjük el a horgonykötelet, mert így biztonságosabb – árulta el a szakember, akinek a dunaradványi oldalt is meg kell tisztítania. 

– Ha ezzel megvagyunk, át kell mennünk a szlovák oldalra is, mert bár a sodorvonal a neszmélyi oldalon van, mostanában déli szelünk van, és jut bőven a balpartra is uszadék. Ott legutóbb egy olyan hosszú fatörzs akadt meg keresztben, amitől nem lehetett volna kiállni a rámpára, viszont a dunaradványi személyzet a partról már nem érte el. Kézzel egyébként kifejezetten nehéz és legtöbbször eredménytelen egy-egy ilyen fatörzs mozgatása. Szóval odaálltunk az uszadékfához komppal úgy, hogy fölötte legyen a komp kapuja, és egyszerűen rátettük a fára, mintha kikötöttünk volna Dunaradványon. Csakhogy most nem voltak utasaink, és visszahátráztunk a vízbe eresztett kapuval, alatta a fával Neszmély felé, és kicsit beljebb, de még bőven a hajóúton kívül, elengedtük úgy, hogy fölemeltük a hidraulikus kaput egy gombnyomással – mesélte el a mutatványt Farkas László.