Ördögbotok és szőrmebundák: fotókon mutatjuk a párkányi vásár csodáit

– Du bist eine Hexe? – szólalt meg mellettem a tömegben egy anyuka, miközben az egyik standnál kiállított boszorkányhoz hasonlította lányát. A német szavakra fel is kaptam a fejem, feleségem azonban félrehúzott és odasúgta: az előbb még magyarul zajlott az eszmecsere köztük, így csak halkan formáljak véleményt.

A felvidéki város a nyári szezonban a termálfürdőjével, ősszel pedig a több évszázados múltra visszatekintő vásárral csalogatja a látogatókat. Autóval esélytelen a mutatvány, szombaton teljesen beállt a Mária Valéria híd, Párkányban a nyüzsgő forgatag idején pedig nehéz parkolóhelyet találni. Némileg meglepett, hogy a városháza előtti téren is árusok foglaltak helyet, rögtön az érsekújvári Čípoš Laci chili paprikáit vehettük szemügyre. „Mindent a szemnek, semmit a nyelvnek!” – ez a mottóm 2005 óta. Akkor egy bakonyi túrán bekaptam egy igen erős változatot, melyre rögtön megittam 1 liter vizet. Azóta persze óvatosabb vagyok.

– Most azonnal idejössz és megfogod a kezem! – mérgelődött egy apuka a fiával, aki kis híján elveszett a sétálóutcán. Minderre nagy esély volt, hiszen a zsúfoltabb részeken szó szerint eltűntek az aprótalpúak az emberáradatban.

Már meg sem tudom számolni, hogy hányszor jártam a vásáron, de érdekességekből sosincs hiány. Az ördögbot volt most az egyik sláger, többen is megpróbálkoztak az egyszerűbb trükkökkel. Az autója csomagtartójából vattacukrot készítő férfi is igazi látványosság volt, többen körbeállták, míg elkészült az édesség. A vérszerződéses korsó, a vármegyés kirakó és a számtalan magyar zászló is mindig jelzi: ugyan átugrottunk egy másik országba, de mégis otthon vagyunk. A könyves standnál Nemere István író is dedikált, aki kis túlzással szinte alig pihentette a tollát.

– Nem igaz már, hogy nem hagynak tökmagozni – mondta egy felvidéki árus, aki morcosan kiköpte a magot a szájából, majd pókerarccal és hamis mosollyal állt vissza a pultba. Bizony, ami a vásárlóknak élvezet, az az eladóknak nem annyira, a lelkesedés egy-két nap után bőven alább hagy.

Estére a fürdőnél felállított játékokra és a Duna partnál álló „mini vidámparkra” terelődött a figyelem. Bizony, a Párkány Eye jól mutat a sétánynál, csak kár, hogy a bazilika díszvilágítását nem kapcsolták fel. Reméljük, a szervezők jövőre is ott állítják fel a szerkezetet, talán jövedelmező is lenne, ha a magasból csodálhatjuk meg a hidat és Esztergom fényárban úszó ékességét.