2023.09.03. 11:13
A dorogi barlangász kiáltásnyira volt a táliboktól - lenyűgöző fotókon Ázsia szíve
Tádzsikisztán és Afganisztán határa látszólag békés vidék, ám folyamatos a katonai jelenlét – mesélte Lieber Tamás. A dorogi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke nemrégiben Ázsia szívében koptatta túrabakancsát.
Lieber Tamásék tábora a Kulikalon-tavaknál, a Fann-hegységben
Forrás: Beküldött
Fotó: Lieber Tamás
Lieber Tamást mindig is érdekelték a belső-ázsiai területek, a volt Szovjetunió egykori államai, egyenesen vonzó számára az a vidék. Már gyerekkorában is szívesen lapozgatta a földrajz témájú könyveket, és sok útleírást is olvasott. Sosem járt még Európán kívül, így a világ legnagyobb hegyeit is csak könyvekből, filmekről ismerhette.
– Egy barátom – aki bakancsos utazási irodát vezet – tavaly novemberben hirdette meg a tádzsikisztáni túrát. A szomszédos Kirgizisztán és Üzbegisztán sok utazási iroda célpontja, de Tádzsikisztánba még mindig kevesen szerveznek programot – mondta.
Lieber Tamás társaival együtt repülővel utazott Ázsiába. A hivatalos program Tádzsikisztánban kezdődött, ezt toldották meg egy kazahsztáni fakultatív kirándulással. Az ott tapasztaltakról egyébként október 25-én előadást is tart majd a Dorogi József Attila Művelődési Házban.
– Tulajdonképpen ez Almati (régen Alma-Ata) városának megtekintésére korlátozódott. Isztambul–Almati–Dusanbe útvonalon repültünk. Természetesen egy rövid isztambuli városnézés is belefért.
Almati tipikus posztszovjet település, de Kazahsztán függetlenné válása óta sokat fejlődött. Szép, rendezett, tiszta ország, hatalmas parkokkal és közösségi élettel.
Sajnos a Tien-san hegységbe tervezett túranapunk a rossz idő miatt meghiúsult, Almatiban sétálgattunk – mesélte, majd így folytatta: a tádzsikisztáni program a Fann-hegységben kezdődött – ami nagyjából félúton fekszik a főváros Dusanbe és az üzbegisztáni Samarkand között.
Ott három napot töltöttek el távol a civilizációtól. Helyi segítőkkel vonultak fel a hegység központjába (Aloudin-, Kulikalon-tavak), sátrakban éjszakáztak. A magashegységi környezethez kissé nehezen alkalmazkodott, kevés volt az arra szánt idő.
Ázsia szívében járt a dorogi természetvédő barlangászok vezetője
Fotók: Beküldött/Lieber Tamás– 2500 méter felett már megérzi az ember az oxigénhiányt, ha nincs kellőképpen trenírozva. Mi 3900 méterre másztunk fel. Nem volt könnyű, de a végére már egész jól belejöttem. Ezt követően utaztunk át a Pamírba. Ez tulajdonképpen autós utazás volt az úgynevezett Pamír Highway-en, közben azért tettünk 1-1 napos túrákat – idézte fel.
Több száz kilométeren át autóztak a Pandzs-folyó völgyében, érintve a Wakhan-folyosót is. Maga a folyó az Amu-darja egyik ága, ott egyben határfolyó. Volt, amikor nagyjából 50 méter választotta el őket az afgán oldaltól.
– Láttuk a falvakat, az ott élő embereket. Szinte át is kiabálhattunk volna, ám a folyó vad zúgása elnyomta volna a hangot. A tádzsik oldalon számos ellenőrzőpont van, és jól látszódtak a tálib helyőrségek is a túlparton. Lövés természetesen nem dördült el – jegyezte meg.
Kietlen vidékeken is élnek emberek
Lieber Tamás számára a Bartang-völgyi túra volt a legemlékezetesebb, ahol egy hegyi faluban éjszakáztak. Nagyon egyszerűen élnek arrafelé az emberek, mindent előteremtenek a zord körülmények ellenére. Szemlátomást boldogok, hiszen a civilizáció káros hatásai kevésbé érik őket. Nagy élmény volt számára a Wakhan-folyosó is, ami egy szűk völgy, ahol közelebb van egymáshoz a Pamír és a Hindukus vonulata, mint itthon a Pilis a Gerecsétől. Úgy véli, alapvetően hasznos volt az út, sok tanulsággal szolgált. Meglepte, hogy olyan apokaliptikus, félsivatagos, kietlen vidékeken is élnek emberek, ahol fa egyáltalán nem, de fű is alig nő. Mint mondta, ehhez mi, európaiak nem tudnánk egykönnyen hozzászokni. Negatívum volt a sok szemét, különösen a lakóövezeteknél, de a hegyekben sem elsődleges szempont a környezetvédelem. Mint mondta, a multik termékeiket a világ legszegényebb országaiba is eljuttatják (pl. Coca Cola, Mars csoki), a rengeteg műanyaghulladékkal együtt. A csomagolóanyagok, flakonok aztán fa híján mennek tüzelőnek. Persze, nálunk is van erre példa sajnos.
A csapat lélekvesztő hidakon is átkelte a Bartang-folyó völgyében. Az adrenalindús élmény kapcsán megjegyezte: nem tartottak attól, hogy le fog szakadni, mivel a helyiek is rendszeresen használják, emiatt bíztak a folyamatos karbantartásban. Úgy véli, autóba sem úgy száll az ember, hogy balesetet fog szenvedni.
– Eléggé mozgott, nyikorgott, de gond nem volt szerencsére. A víz nagyon sebes volt – tele zúgókkal – nem lett volna jó beleesni – tette hozzá Lieber Tamás, aki, bár úgy véli, hogy nem fog visszatérni, átfogó képet kaphatott Tádzsikisztánról. Az ázsiai országon kívül még rengeteg hely van a világban, amit szívesen felfedezne.
