Cuki tollas labdák néznek veled farkasszemet a Duna-Ipoly Nemzeti Parkból

A Duna-Ipoly Nemzeti Park őrszolgálatának tagjai a terepszezon közepén végzik a legtöbb fokozottan védett madárfaj költésének ellenőrzését, valamint fiókáik gyűrűzését. Rendkívül mozgalmas időszak ez, amely során a megelőző terepi munka kiemelt fontosságú, valamint egész napos elfoglaltságot nyújt a kutatást végző személyek számára.

A nagyobb testű madarak fiókáinak gyűrűzése azért is szükséges, mivel a kifejlett madarak már nehezen jelölhetőek, befoghatóak, így a legegyszerűbb, ha a fészküknél látogatjuk meg őket. A jelölés és nyomon követés segít az egyedek-, populációk- és élőhelyeik védelmében.

Olyan, odúban költő fajok, mint a szalakóta, füleskuvik, kuvik fészken történő jelölése egyszerű, hiszen egy létra segítségével feljuthatnak a fiókákat rejtő dobozhoz. Azon fajok amelyek magas fákra rakják a fészküket bonyolítják a fészekhez való feljutást. Ezekhez a gyűrűzésekhez ipari alpinizmusban jártas mászó ember segítségét kérik a gyűrűző szakemberek.

A parlagi sasok fiókáit kizárólag csak a kijelölt mintaterületeken gyűrűzik, a fészekellenőrzések során toll és táplálékmaradvány gyűjtés történik. Később a gyűjtött nagy evezőtollakból genetikai vizsgálatokkal készítik el a különböző revírek- és az ország sas genetikai térképeit.

Akadnak olyan speciális esetek is, amikor a fészekhez darus autó segítségével jutnak fel a gyűrűzők, ilyen a fehér gólya is, amely legtöbbször villanyoszlopon fészkel. A későn érkező és költő fajok fiókáinak kirepülése akár július közepéig is elhúzódhat, ezek közé tartozik a hamvas rétihéja, szalakóta, kék vércse.