Tatán is volt Keri: ötven év után találkoztak az egykori osztálytársak

Magyar Tiborné Csonka Éva, az osztálytalálkozó ötletgazdája a Kemma.hu–nak elmondta, hogy 50 évvel ezelőtt még Tatán, a Haranglábnál lévő Vaszary János Általános iskolában volt a tanítás, délutánonként. Hétfő-szerda, valamint kedd–csütörtök napokon. 

– Hétfő és szerda délután jártunk iskolába. A mi osztályunk 38 diákkal indult, az akkori Komárom megye egész területéről jártunk oda iskolába, heti két alkalommal. A további négy napot a munkahelyen töltöttük, dolgoztunk, úgy ahogy a felnőtt munkatársaink. Az iskolában igazgatónk dr. Gira Ferenc, osztályfőnökünk Csathó Józsefné Margó néni volt. Tanáraink közül, sajnos már senki sincs közöttünk – elevenítette fel az iskolás éveit Magyar Tiborné Csonka Éva, az osztálytalálkozó szervezője.

– Az iskola elvégzése után, mindenki dolgozni kezdett, majd családot alapított, járta az élet útját. Azóta eltelt 50 év, és erre februárban döbbentem rá, hogy már 2023–at írunk! Eszembe jutott, vajon mi lehet az osztálytársainkkal. Néhány diáktársammal tartottam a kapcsolatot, felhívtam őket és mindannyian örömmel fogadták az ötletet, hogy keressük meg a többieket. Telefon, internet és egyéb kutatás segítségével kevesebb, mint hat hét alatt megtaláltunk mindenkit, egy fő kivételével, ő lehetséges, hogy külföldön él. Sajnos nyolc osztálytársunk már nincs az élők között. A megtalált 29 diáktársunk közül végül huszonegyen találkoztunk – mondta Éva, aki elárulta, hogy az elmúlt 50 évben ez volt az első találkozójuk.

– Nagy lelkesedéssel és izgalommal készültünk a találkozóra. Jó volt látni egymást, visszaemlékezni a diákévekre, hallgatni kivel mi történt az 50 év alatt. Valószínűnek tartottuk, hogy nem ismerünk majd egymásra, ezért tizenhatan, a tablón szereplő fotóink felhasználásával, egyedi pólókat készíttettünk, amin a nevünk is szerepelt. Ezzel is segítettünk egymásnak emlékezni arra, hogy milyenek is voltunk egykoron. Elhunyt tanáraink és osztálytársaink emlékére mécseseket gyújtottunk, Rájuk így emlékeztünk. A délután gyorsan eltelt, mindenki mesélt magáról és családjáról. A hangulat nagyon jó volt, örültünk egymásnak, sokat nevettünk, jó volt visszamenni az időben, és néhány órára újra diákoknak érezhettük magunkat – tette hozzá Éva.