Ökológia összeomlásra figyelmeztetnek a békák? Tatán és Tarjánban is baj van

Komárom-Esztergom vármegyében jelenleg három állandó koratavaszi békamentőhelye van a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesületnek (SZVTE): Bakonyszombathely, Feketevíz-puszta; Tata, Fekete út és Tardos, Malomvölgy. De az elmúlt 15 évben dolgoztak a kétéltűek mentésén Oroszlányon, Majk-pusztánál, Tarjánban, Szúnyog-tónál és Császáron is.

A másfél évtizedben az egyesület már több, mint 100 ezer példányt mentett meg az autók kerekeitől. Azonban az elmúlt években drámai változásokat vettek észre: Tata környékén alig 5 év alatt a töredékére esett vissza a mentett kétéltűek száma.

Az egyesület titkára, Csonka Péter elmondta, hogy a kétéltűek mentése fontos. A természetvédő szerint jelenleg összeomlás zajlik a természetben.

– A munkát önkéntesek bevonásával a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Vármegyei Helyi Csoportjával és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal közösen végezzük immár 15 éve. Sajnos drámaian csökkent néhány faj állománya, amelyek pár évtizede még gyakorinak számítottak. A barna varangyok és a barna ásóbékák a szemünk előtt a tűnnek el nagy területekről – magyarázta a természetvédelmi szakember, aki hozzátette: hazánkban a fejlődési alakjuktól függetlenül minden kétéltű védett: a peték, az ebihalak és a kifejlett állatok is.

– Kevésbé közismert tény, de ezek az állatok testsúlyuk tízszeresét is kitevő táplálékot fogyasztanak el napról napra. Az ember számára kellemetlen, vagy káros legyeket, szúnyogokat és meztelen csigákat is bekebelezik. Az eltelt 10-15 év tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy néhány kétéltűfaj bizonyos régiókban a közvetlen kipusztulás szélére sodródott. Ennek egyik fő oka, hogy a kétéltűek élőhelyei az emberi beavatkozások miatt a nagyrészben megszűntek. A kétéltűek ugyanis indikátor, azaz jelző fajok: jól és gyorsan jelzik a környezeti változásokat. Vagyis eltünésükkel figyelmeztetnek bennünket, hogy az adott régióban az emberi életre is veszélyt jelentő folyamatok zajlanak – figyelmeztetett a természetvédő, aki szerint fontos lenne még most lépni. Ezért is építik meg minden kora tavasszal a terelőrendszert.

– Minden évben a békák vonulásának kezdete előtt, kora tavasszal, önkénteseinkkel a közút mellett egy terelőrendszert építünk ki. Az erős, 50-60 centiméter magas fóliát, vagy sűrű szövésű terelő hálót a közúttal párhuzamosan rögzítjük. A gyűjtővödröket szorosan a hálóhoz, a földbe ássuk úgy, hogy az erdő felől jövő állatok beleessenek. Minden kora reggel és este, naplemente után kézzel, egyesével, óvatosan tesszük át a kétéltűeket egy szállító vödörbe, majd közvetlenül a szaporodóhelyre, a biztonságos tóra, vizes helyre szállítjuk őket – magyarázta Csonka Péter. A békamentés nagyszerű alkalom arra, hogy a természetvédők rögzítsék az állatok faj, kor és egyedszámát.

– A tardosi és a bakonyszombathelyi mentőhelyeinken talán stagnál az állomány, de Tarjánban 5 éve nincs víz a szaporodóhelyben, míg Tatán teljesen összeomlott a kétéltűállomány. Idén Tardoson, a Malomvölgyben 4462 példányt, többségében barna varangyot mentettünk. Tata, Fekete úton viszont csupán 23 példányt, 10 barna varangyot, 11 erdei békát és 2 pettyes gőtét. Ugyanitt 2018-ban még 1467 példányt fogtunk – tette hozzá a természetvédő, aki most kollégáival, kutató társaival arra keresi a választ, hogy mi okozza a kétéltűek eltűnését Tatán.

Mi a fő ok? Hiszen, ez az első lépés a probléma megoldásához.
– A kémiai szúnyoggyérítés, a vegyszer és hormonkészítmények, a fertőzések, a klímaváltozás hatásai, az aszály és az enyhe tél okozta vermelési problémák egyaránt hozzájárulhatnak a csökkenéshez. A gázolások, a fokozódó élőhelyvesztés és tájhasználat, a szaporodóhelyek megszűnése külön-külön is felelős lehet a kialakult helyzetért – sorolta a lehetséges okokat a szakember.