Negyven nap alatt a böjt körül

Minden egy szilveszteri fogadalommal kezdődött, majd egy reggeli értekezlettel folytatódott: mi lenne, ha interjúznék egy böjtölővel? Senkit sem találtam erre a nemes feladatra, ezért jobb híján magam vetettem a kísérlet alá, negyven napon át. Elég szigorú formáját választottam – utólag belátom. Az első napok olyan kínkeservesek voltak, hogy komolyan azt hittem, az életemért küzdök. Körülbelül a harmadik nap lehetett, amikor már a tartalékokat is felélte a szervezetem, rám tört a pánik: mit fogok enni?

Persze, voltak jóakaróim: barátok, kollégák és nem utolsó sorban a családom. Akik annak ellenére, hogy egyetértettek-e velem, vagy sem, biztattak. Hoztak alapanyagot, vagy kész ételeket, amikkel csak erősítették bennem a hitet: meg tudom csinálni.

Kezdetben voltak rossz és nagyon rossz pillanatok. A huszadik nap már nagyon hiányzott a rántott csirkemell. Eddig sem voltam túl nagy húsfogyasztó és könnyen hittem, ez lesz majd a legkisebb probléma. Tévedtem! Hullámokban tört rám a hiány és eljutottam odáig, hogy a fél karomat is odaadnám egy tál vasárnapi húslevesért.

A böjt lényege az önfegyelem, amit napok elteltével többen és több módon igyekeztek megkísérteni. Talán mindez könnyebb lett volna, ha nem vagyok újságíró és egy irodai szobában ülök mindentől mentesen. Ehelyett disznóvágásról tudósítottam, ahol frissen sült pecsenyével és töpörtyűvel kínáltak. Aztán interjúztam egy cukrászdatulajdonossal, ahol szépen mosolyogtak rám a krémesek és a mignonok. Voltam palacsintanapon, amikor mindenkinek túrós, lekváros, kakaós és fahéjas édességgel kedveskedtek – csak nekem nem. Végül piaci körképet készítettem, amikor az egyik gyengém a lángos. Akkor és ott megsemmisültem, hiszen egy vállvonással jeleztem az eladónak: most nem kérem.

De ott, a régi piac lángososánál valami egészen másra is rádöbbentem: kezdem megszeretni a „mentes” étkezést. Mert ma már olyan sok étel elkészíthető növényi alapanyagok felhasználásával, hogy szinte minden pótolható, Van növényi tej, sajt és tejföl is – ezeket használtam leginkább. Nagyon jó vegán krémekre bukkantam. Sosem gondoltam volna, hogy a spárga és a mák ilyen tökéletes ízharmóniát alkot. Aztán ettem hummuszt, csicseriborsót. Az utolsó napokban ráleltem a tofura, hétköznapi nyelven szójababsajtra, ami bazsalikomos ízesítéssel és paradicsomos tésztával mennyei lett. Amikor a reggeli szendvicsezés már nagyon hiányzott, vettem medvehagymás vegán szalámit, ám minden igyekezet ellenére kudarcba fulladt a próbálkozás a jackfruittal, a trópusi gyümölccsel, ami sütve és kinézetre a tépett húshoz hasonlít. A szejtánt, a búzasikért is kipróbáltam, ami ugyanolyan fehérjegazdag, akár a hús és bolognai tésztához kiváló. Az állag és a külcsín tökéletes hasonmás, de a darált hús ízét még csak meg sem közelíti. Próbáltam kolbászt is sütni belőle, de a debreceni az mégiscsak debreceni.

A mindennapos csörtéket lassan felváltották a gasztronómiai kalandozások és elkezdtem ráérezni a mentes étkezés ízére. Már nem hiányoztak a nagy adagok, és a 20. naptól kezdve nem tudtam többször enni egy nap, mint három. Még csak képzeletben sem.

Kíváncsi voltam a böjt szervezetre gyakorolt hatására. Az első napok teljes összeomlását felváltotta egy feszült időszak, aminek egyértelmű oka volt a „nemevés”. Egy életre a retinámba égett, amikor kollégám kért az ebédemből egy kis kóstolót és szemrebbenés nélkül válaszoltam neki: nem adok. Amikor viszont elérkezik az ember lánya a holtponthoz, csoda dolgok történnek vele. Megszűnik az evés utáni kajakóma, nincs haspuffadás és telítettségérzet. Megszűnik az ürességérzet és jóval aktívabbak leszünk. Mára mindennapos, hogy sportolok munkába menet előtt. Észrevettem, hogy néhány évvel ezelőtti ruháim játszi könnyedséggel feljönnek rám és a kozmetikusom szerint az arcbőröm olyan lett, mintha kicserélték volna. Most a férfi olvasók ugorják át ezt a sort: a ciklusom eltolódott és kísérőtünet mentesen zajlott minden, valószínűleg a hormonális változás miatt. Új világ nyílt, amibe újra belevágnék. Negyven napos utazás volt ez, mentálisan, fizikai és gasztronómiai értelemben is.