Böjtnapló 40. nap: Folyt. köv.

Hívhatnánk hanyag eleganciának is: amikor jól tudod milyen íz mivel passzol össze, és azt is sejted, hogy ennyi rutinnal a hátad mögött kizárt a hibalehetőség a serpenyőben. Később, tálalást követően hátradőlsz, hogy ez is megvan még sincs este.

Így született meg az egyedi recept: paradicsomos és chilis tészta vegánmajonézes káposztasalátával, pirított tökmaggal és sült bazsalikomos tofuval, vagyis szójababsajttal. Egészen elképesztő ízorgia.

Megvallom tetszik a színes étkezés, aminek alapvető frázisa meglepő módon, hogy minél szívesebben étkezzen az ember. Mert így minél többféle tápanyagot kap meg a szervezet.

A kis kitérőm után szóljon ez a nap az önfeledt gasztronómiai boldogságról, a szabadságról és arról, hogy mindezt 40 böjti nap után  visszanyerem holnap. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Megszerettem ezt az életmódot. Nincs kajakóma, fáradtság, reggeli elalvás és haspuffadás.

Viszont hosszú volt ez az út. Azt hittem, hogy könnyebb lesz. Az első napokban szó szerint küzdöttem az életemért, persze túlzok. Minden lehetséges hibát elkövettem, ami miatt egyszerűen sokkot kapott a szervezetem. Talán a sajt hiányzott a legjobban, aztán a tojás, a joghurt - ezek jórésze kapható növényi alappal is, de csilliárdokért. Ami viszont nem pótolható, az a húsleves. Fél karomat is odaadnám egy tányér gőzölgő levesért.

Visszatérve! Később elfogadtam, de nem szerettem a böjti étkeket, végül pedig … Ott tartok, hogy nem lepődnék meg azon sem, ha leülnék holnap a számítógéphez és kezdeném írni a Böjtnapló 40+1-et. Az első nap mindig érdekes. Főleg, hogy ez a hétfő a mentestől lesz mentes. Félő, hogy most is küzdök majd az életemért. Csak most a túlevés miatt. És így zárul a kör. Folyt. köv.