Böjtnapló, a 35. nap: Üres zsemle az új húsmentes burger

Egészen sok idő telt el, míg bemerészkedtem egy burgerezőbe. Nem tagadom, voltam már. A 28. nap lehetett. Pontosan emlékszem, maradandó nyomot hagyott bennem minden egyes falat. Pedig szendvics helyett csak egy lazacpogácsát ettem, salátával és paradicsommal. Hiányzott már az amerikai feeling, hogy ha más nem, legalább a szemem lakjon jól. Kellett az is, hogy az orrom érezze azt a jellegzetes füstös illatot, ami egyértelműen a marhahúsé. Szeretem a hamburgert, nincs mit tagadni.

Körülbelül kéthavonta kerülök a tűz közelébe, így a 60-nal szemben a böjti 40 nap nem tűnt olyan vészesnek. Csakhogy az emberi elme rafinált és legtöbbször az kell neki, amiről tudja, hogy nem kaphatja meg. Engedtem hát a kísértésnek és próbálkoztam, vajon egy vegán is jól tud-e lakni az "oroszlánbarlangban"?

Persze. A válasz egyértelmű igen. A 35. nap telt el. A választék többnyire nagy. Első ránézésre. Másodikra már ízlelgeti a dolgot. A lehetőségeim végesek: vegaburgert eszem vagy vegaburgert. Persze, kértem, hogy majonéz még csak véletlenül se kerüljön a zöldséges fasírtra. A többi összetevő stimmelt a böjtkompatibilis hozzáállással. Járt hozzá egy adag sültkrumpli is - csakhogy teljes legyen a komfortérzet.

Ugyanaz a helyzet fogadott, mint a fagyisnál, a cukrászdában vagy a menüzős helyeken és az éttermekben. Ha nem is általános szabály, de a szóban forgó esetben a kereslet határozza meg a kínálatot: felkészültek az extra kérésekre, a mentes ételkészítésre. Legyen szó a hús, a tejtermék vagy a glutén elhagyásáról. Egy hambugernél nem áll fenn a tévedés veszélye. Könnyű kihagyni ezt-azt, csak egymásra kell pakolni az összetevőket. Nincs tévedés. Kivéve akkor, ha hiányzik a kért pogácsa a szendvicsből. Minden nap tanul valami újat az ember. Ma például azt, hogy a mentes kifejezést újszerűen is lehet értelmezni: ez pedig az üres zsemle.