Tatabányán is emlékeztek a doni katasztrófára

Lusztig Péter alpolgármester szólt a második világháború magyar áldozatairól. A világégésnek 340-360 ezren estek áldozatul. Szovjet fogságba 600 ezren kerültek, akiknek legalább 20 százaléka polgári személy volt. Az elhurcoltak és a hadifoglyok közül 200 ezren haltak meg a szovjet táborokban. 

Nyolcan évvel ezelőtt, 1943. január 12.én törte át a szovjet Vörös Hadsereg a Magyar  Királyi 2. Honvéd Hadsereg védvonalát a Don folyónál. Lusztig Péter kiemelte: a megsemmisítő támadás körülményeinek felidézése egyben főhajtás azok előtt, akik kötelességük teljesítése közben estek el a Voronyezs környékén fekvő, távoli, jéghideg, havas tájakon.

Csaknem százharmincezren vesztették életüket, vagy estek fogságba. Német követelésre, kormányközi egyezmény értelmében küldték ki a magyarokat a keleti frontra. Fél évig tartották a frontvonalat, majd az oroszok óriási ellentámadást indítottak a gyengén felszerelt magyar katonák ellen. 

– A doni katasztrófa történelmünk egyik legnagyobb drámája. Az ellenfél jelentős technikai fölényben volt, a hiányos fegyverzettel, felszereléssel és téli ruházattal nem rendelkező magyar csapatok helytállása pedig erőn felüli volt. A rettenetes megpróbáltatások után hazaérkező honvédek egy életen át tartó traumát szenvedtek el, s szeretteiket elvesztett hozzátartozóik évtizedekig tartó tiltott gyásza a mai napig hat. A 2. magyar hadsereg katonái egyszerre voltak hősök és áldozatok – hangsúlyozta az alpolgármester, majd szólt az Ujrajnában zajló háborúról is. 

– Bízzunk benne, hamarosan béke lesz – zárta beszédét, majd Gedő Attila címzetes esperes közös imára hívta a megjelenteket. Az ünnepség az emlékezés virágainak elhelyezésével és mécsesek gyújtásával zárult.