Emléktáblát avattak a híres kisbéri zsidó építész halálának évfordulója alkalmából

A közelmúltban leplezték le azt az emléktáblát, amelyet a Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány készíttetett a kisbéri születésű műépítészről, Baumhorn Lipótról halálának 90. évfordulója alkalmából. Az emléktába az egykori kisbéri zsinagóga helyén jelenleg álló épület falára helyezték ki, amely zsinagógát a helyi zsidó hitközség építtetett 1875-ben Wechselmann Ignác tervei alapján.

Az ünnepségen avatóbeszédet mondott Riez Gyula, a Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány kuratóriumának elnöke, Sinkovicz Zoltán, a város polgármestere, Turi Attila Kossuth díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, és dr. Oszkó Ágnes, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa, akik a beszédek után leleplezték az emléktáblát.

Ahogyan arról korábban írtunk: Baumhorn Lipót művei közül kiemelkednek az általa nagy számban tervezett, országszerte megépített zsinagógák. Épületein a késő eklektika és szecesszió stílusok formajegyei és törekvései egyszerre megfigyelhetőek. A nagy kupolás terek szecessziós jellegű megoldásában egyedülálló és szinte iskolát teremtő módon járt el. Tervezői munkássága nem kizárólag zsinagógák tervezésére terjedt ki: takarékpénztárai, iskolái, lakóépületei, palotái szintén kiemelkedő jelentőséggel bírnak.

Az 1860-ban Kisbéren született, kora egybeesett a magyar zsidóság emancipációjával, a magyar zsidó polgárság, a Gründerzeit addig soha nem látott gazdasági boomjával – amely nemcsak megrendelőjük, de finanszírozójuk is volt a zsidó imaházaknak –, tágabb értelemben a magyar zsidóság asszimilációjával, amely soha nem sejtett lehetőséget teremtett az évszázados diszkrimináció és elnyomatás után.

E kor közhangulatát nagymértékben befolyásolta az 1882–83-as tiszaeszlári vérvád és az azt övező antiszemitizmus, nemzetközi vonatkozásban a Dreyfus-ügy, illetve annak negatív hatásaként a zsidóság bizonyos köreiben Herczl révén kibontakozó cionizmus – írja a kisbermost.hu. A kor vallási vonatkozásban is megosztott: a magyar zsidóság két, illetve három részre szakad. Ilyen politikai-, társadalmi-, vallási környezetben szocializálódott Baumhorn Lipót, aki a bécsi Technische Hochschuléban Kőnig, Ferstel és Weyr neves építész professzorok tanítványaként folytatta tanulmányait.

Hazatérve építészként szembesülnie kellett a magyarországi építészeten belüli két domináns irányzattal: a birodalmi megrendelésekre is számot tartó, akadémikus jellegű historikus irányzattal, amelyet Alpár Ignác neve fémjelzett, és a nemzeti stílus megfogalmazásán fáradozó Lechner Ödönnel és körével, a kor és a századforduló legkiválóbb építészeivel, Lajta Bélával, Komor Marcell-lel, Jakab Dezsővel, akik a magyar szecesszió és a népművészet által ihletett nemzeti stílus kialakításán fáradoztak.

Baumhorn 1883–1894 között a Pártos és Lechner tervezőirodában dolgozott, amely időszak egész munkásságára meghatározó jelentőséggel bírt: nagyvonalú, könnyed rajzkészség, finom és gazdag részletképzés. 1899-ig több olaszországi tanulmányúton bővítette ismereteit. 1888-ban megnyerte az esztergomi zsinagógára kiírt tervpályázatot és a zsinagóga kivitelezését, ez volt első munkája.

1894-től önállóan dolgozott, később vejével, Somogyi Györggyel. Részt vett a fővárosi iskolaépítési program és több vidéki tanintézmény, például 1910-ben a Gömb-Csata utcai iskola megvalósításában is.

Baumhorn Lipót e bonyolult, lüktető, nagy kihívásokkal teli korban mind művészeti vonatkozásban, mind pedig vállalkozói mivoltát tekintve jól tájékozódott. Az 1867-es kiegyezés után, a gazdasági fellendülés a zsidó templomépítészetre is kihatott. Ebben jelentős szerepe volt neki, aki nemcsak tervező művészként, de vállalkozóként is rendkívüli képességekkel rendelkezett. Egészen 1932-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan alkotott.