Újraélesztés világnapja: életmentőknek mondanak köszönetet a megyei mentősök

Október 16. az újraélesztés világnapja. Ennek apropóján megyénk hivatásos életmentőivel beszélgettünk olyan drámai életmentésekről, amelyeknél egy civil segített bajba jutott embertársán és mentett életet a mentők kiérkezéséig. Az elmúlt időszakban ugyanis több olyan eset is történt megyénkben, amikor valaki hirtelen rosszul lett, majd leállt a légzése. Szerencsére a jelenlévők között mindig akadt olyan, akinek volt annyi lélekjelenléte, hogy a mentők kiérkezéséig mellkaskompresszióval segítsen. 

– Jelentősen javult a Komárom-Esztergom megyeiek elsősegélynyújtó készsége – tudtuk meg Perédi Pétertől, az Országos Mentőszolgálat Közép-Dunántúli Régiójának kommunikációs munkatársától.

A közelmúltban történt például, hogy minden szülő rémálmát élte át egy kerékteleki anyuka és apuka. Mint kiderült, altatás után a szülők arra lettek figyelmesek, hogy az öt hónapos gyermekük nem lélegzik. A kétségbeesett édesanya azonnal mentőt hívott, majd a tapasztalt mentésirányító rögtön több egységet riasztott a helyszínre, köztük egy gyermek-mentőorvosi kocsit is, miközben az újraélesztés lépéseire instruálta az aggódó szülőket. A helyszínre érkező mentők folytatták az életmentést, ami az időben megkezdett mellkasi nyomásoknak köszönhetően sikerre vezetett, ezt követően kórházba szállították a kisfiút.

Nemrégiben pedig egy dunaalmási hagyományőrző összejövetelen vett részt párjával egy 65 év körüli nő. Az asszony a férjével jelezte a szervezőknek, hogy nem érzi jól magát, majd hirtelen összeesett. Ekkor többen a nő segítségére siettek, köztük egy kórházi dolgozó is, aki miután megvizsgálta, azt tapasztalta, hogy már nem lélegzik. A jelenlévők megkezdték az újraélesztését, amit perceken belül a mentők folytattak. Az életmentés az időben megkezdett mellkasi nyomásoknak köszönhetően itt is sikerrel végződött, ezért a beteget stabil állapotban tudták kórházba szállítani. Mint kiderült, a szépkorú megmentője Cserveny Zoltán volt, aki a tatabányai Szent Borbála Kórházban dolgozik műtőssegédként.

– A honfoglalás kori emlékművet koszorúztuk, amikor a résztvevők közül egy hölgy elájult. A tömegből páran odasiettek, én a kaftánomból kibújva szaladtam oda. Az esésből lehetett látni, hogy nem csak egy sima ájulásról van szó. Amíg megvizsgáltam a hölgyet, a többiek hívták a 112-öt. A mentésirányítónak bemutatkoztam és elmondtam neki, hogy a Tatabányai Szent Borbála kórház műtőjében dolgozom. Innentől a kettőnk közötti kommunikáció már egyszerűbb volt. Megvizsgáltam a hölgy életjeleit, mivel nem volt légzése, azonnal megkezdtem az újraélesztést. A mentésirányítás végig segített a számolásban és jelezte, hol jár a mentő. Amikor megérkeztek a mentőszolgálat munkatársai, átvették a hölgyet, de továbbra is segítettem a munkájukat – elevenítette fel a történteket Cserveny Zoltán.

– A hölgyet bevitték kórházba, többször meglátogattam. Jól van, kapott szívritmusszabályzó készüléket, jelenleg még mindig tart a rehabilitációja – árulta el a műtőssegéd, hozzátév: egy ilyen helyzetet nyugodtan és higgadtan szabad csak kezelni, ami neki szerencsére korábbi mentorainak köszönhetően sikerült is.

Perédi Pétertől megtudtuk, hogy az elmúlt évben több mint 2000 életet mentettek meg Magyarországon. Az esetek többségében a hirtelen szívleállást szívritmuszavar, illetve keringési elégtelenség okozta, amelynek a napjainkban előforduló változékony időjárás sem kedvez.

– Túlnyomó többségben azoknál a személyeknél áll be hirtelen szívleállás, akiknek valamilyen krónikus betegségük van. Éppen ezért nem győzzük elégszer hangsúlyozni a különféle szűrővizsgálatok fontosságát. Emellett azt is, hogy ha látunk valakit, aki rosszul van, merjünk segíteni neki. Éppen ezért, ha valaki szeretné elsajátítani az életmentő fogásokat, akkor azt minden hónap első hétfőjén megteheti a megyeszékhely mentőállomásán. Ugyanis ekkor nyílt napot szervezünk, amelynek keretében a civilek elsajátíthatják az újraélesztés technikáját. A végén pedig oklevelet kapnak erről a résztvevők. Személyes tapasztalataink azt mutatják, hogy évről évre egyre többen látogatnak el hozzánk ezeken a napokon azért, hogy ha egyszer úgy adódik, merjenek és tudjanak is segíteni a bajba jutott személyen – részletezte Perédi Péter.

A mentőtechnikus kiemelte: egy-egy életmentés után sajnálatos módon nincs idejük és kapacitásuk arra, hogy a helyszínen köszönetet mondjanak az életmentésben részvevőknek.

– Ezért is fontos ilyenkor megemlíteni, hogy nagyra tartjuk azokat a személyeket, akik segítik a munkánkat, míg a helyszínre nem érünk. Szeretnénk nekik ezúton is köszönetet mondani most, az újraélesztés világnapján – fűzte hozzá a mentős.