10 ezer sörösdoboz nyitófüléből készített lovagi páncélt a nyugdíjas tatai óvónő

Van az a kis fülecske: az ember megemeli az ujjával, az aludoboz felszisszen, kinyílik. Megisszuk, ami benne van, aztán kidobjuk. Semmire se jó. 

A tatai Kecskésné Ildikó ezzel tudna vitatkozni: ő ezekből a legfeljebb olvasztással újrahasznosítható apró vackokból lovagi vértet és a fejre való csukját készített, ötvözve a lenyűgöző kézügyességet a hihetetlen akaraterővel.

– A nyitófüleket először le kellett öblíteni, majd mindegyikből egyenként ki kellett törni a karikát, a sorját elegyengetni, utána kiegyenesíteni, majd a megfelelő szögben meghajlítani, végül csípőfogóval bevágni, majd kézzel összepattintani egy másikkal. A nyitófülek fel is törték Ildikó ujjait.Volt, hogy felemeléskor nem tartott egy fül, szétnyílt a sor, ki kellett javítani a hibát. Nem mondom, hogy egyszer sem hajítottam az egészet a sarokba. De aztán nem hagyott nyugodni, másnap folytattam a munkát – meséli Ildikó a lovagkori ing és fejvéd születésének történetét. Az egyedi felszerelést a fiának készítette.

– A fiam középiskolában tanít történelmet és földrajzot. Egyszer elmesélte, hogy az egyik órájára készített magának egy római kori tógát lepedőből, és abban ment be órára, hogy felkeltse a diákok figyelmét a tantárgy iránt. Nekem meg eszembe jutott, hogy készíthetnék neki egy lovagi páncélt nyitófülekből – emlékszik vissza Ildikó, aki egyébként középkori ruházatot csak múzeumban, például a tatai várban látott korábban.

A nyugdíjas pedagógus, aki korábban a Bartók Béla óvodában dolgozott egy barátnőjével és annak férjével kezdett gyűjtésbe. Amikor az utcán mentek, nem fölfelé néztek, hanem a földre, és bizony nem szégyelltek lehajolni, ha nyitófület láttak.

Ildikó próbálgatni kezdte, melyik fülnek milyen a formája, hogyan illeszthető össze a többivel, végül arra jutott, hogy csak egyféle jó belőle, csak abból lehet megalkotni, amit eltervezett. Ekkor az interneten kért segítséget. Felhívása olyan sok emberhez eljutott, hogy hamarosan elárasztották őt a nyitófüleket rejtő borítékok, csomagok. Az ország megannyi pontjáról kapott küldeményt, de még Szlovákiából is.

– Sokan személyesen hozták el Tatára a nekem gyűjtött füleket. Volt, hogy megállt egy autó a házunk előtt, kiszállt belőle valaki és csak benyújtotta nekem a kapun a csomagot. Volt, aki 5 liternyit adott, más csak keveset, de sok kicsi sokra megy: közel 15 kilogrammnyi gyűlt össze egy hónap leforgása alatt. El se akartam hinni – idézi fel a gyűjtés időszakát.

Ildikó elképesztő elszántsággal és kreativitással látott hozzá a munkához. December elején kezdte, aztán jött a karácsony, meg persze később is voltak más elfoglaltságai is.

Minden délután dolgozott a nyitófülekkel, általában 5 órát foglalkozott vele, így három hónap alatt, márciusra lett kész a nagy művel: a vérttel és a hozzá készített csuklyával. De persze bőven adódtak kihívások közben.

– Sajnos amikor felemeltem, széthullottak a szemek, ezért még ragasztóval is rögzítettem a darabokat, hogy mindenképpen egyben maradjanak. Összetoltam a bútorokat, azokon feküdt a páncél, ha lelógott, lehúzta a súlya. Márciusban aztán elvitte a fiam a csuklyát és vértet, amit bőrszálakkal tettem viselhetővé, és aminek addigra már ujja is volt. De a bemutatással várnia kellett, amíg a megfelelő témakörhöz érnek. Ekkor felvette, abban ment be órára. Nagy sikert aratott a diákjai körében – számol be a végkifejletről Ildikó, aki alkotását a Facebookon is megmutatta, ahol rengeteg pozitív visszajelzést kapott a munkájára.

A vért és a fejvéd végül 10 ezer darabból állt össze. Ildikó a maradék, körülbelül 8 kilónyi nyitófülből karkötőket és öveket alkot. Ajándékba készíti őket, a különleges darabok farmerrel különösen jól mutatnak.

A volt óvónőről ezek után nem is kell mondani, hogy nyugdíjasként is aktív életet él.  Ő vezeti az Életfa Országos Egészségnevelő Program tatai gyerekklubját, országos rendezvényeit, kertészkedik, nagymama módjára igazi lekvárt főz, szinte minden 24 Óra szakácskönyvben szerepelt receptje, nordic walkingol és folyton kipróbál valami kreatív tevékenységet is. Most éppen rongyszőnyeget sző, de nem ám szövőkerettel, hanem ruhaszárító állványon.