Hogyan végrendelkezzünk: megkérdeztünk egy tatabányai ügyvédet

Az élet előrehaladásával egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a családi kapcsolatok. Egymás támogatása, segítése központi helyre kerül. Az, hogy akár rövid ideig is elhanyagoljuk a szülőt, nagyszülőt, szélsőséges döntésekhez vezethet öröklési jogi szempontból. Dr. Járóka Léda tatabányai ügyvédet kérdeztük, mire kell figyelni az ember végakaratát illetően.

– Mit tegyen az, akit egyik gyermeke hónapok óta nem látogatja és úgy érzi, nem érdekli már, pedig ő mindent megadott neki?

– Ez az eset meglehetősen gyakori, ugyanakkor a kérdés megválaszolása körültekintést igényel. Valóban vannak olyan esetek, amikor indokolt lehet az egyik gyermek kizárása, esetleg még kitagadása is, azonban ahhoz, hogy ne egy meggondolatlan tett véghezvitelében működjünk közre, meg kell ismerni a kérdezővel történt eseményeket.

– Mit tegyen, aki el akar térni a törvényes öröklési rendtől?

– Valóban megoldást jelent a végrendelet, és az eltéréshez szükséges is. Fontos tudni, hogy a végrendelet nem korlátozza a rendelkező későbbi szabadságát, azaz a korábban már végrendelettel érintett ingó és ingatlan tulajdonjoga korlátozás nélkül elidegeníthető és megterhelhető. Álláspontom szerint azonban egy dühös, sértett állapotban megfogalmazott végrendelet nem biztos, hogy a végrendelkező valós, jól megfontolt végakaratát tükrözi, és lehet, hogy csak még jobban elmélyíti a családtagok közötti szakadékot, ami egy még visszafordítható eltávolodás esetén csak ront a helyzeten.

– A végrendelet bármikor visszavonható, módosítható?

– Így van, méghozzá a juttatásban részesített személy hozzájárulása, beleegyezése nélkül, sőt, akár tudomása nélkül is, ellentétben a kétoldalú ügyletekkel, például szerződésekkel. Ugyanakkor a valós akarat feltérképezésével az utólag megbánt ügyletek elkerülhetőek. Hangsúlyozom, az ügyvéd alapos és megnyugtató tájékoztatást csak úgy tud adni, ha ismeri az ügyfele élethelyzetét, indíttatásait, például azt, miért érzi szükségét annak, hogy végrendelkezzen. És kérdés: valóban végrendelkeznie szükséges-e ahhoz, hogy az általa kívánt célt elérje?

– Ez miért lényeges?

– A beszélgetések végére sokszor kiderül, hogy ténylegesen nem is végrendelkezni szeretne az ügyfél, hanem valamely más konstrukcióban kívánja juttatásban részesíteni az érintett személyt. Az ügyvéddel való kommunikáció segít eldönteni, hogy melyik a legkedvezőbb ügylet – halál esetére szóló ajándékozás, eltartási szerződés, életjáradéki szerződés, öröklési szerződés, végrendelet, ajándékozási szerződés –, ugyanis az ügyvéd tud tájékoztatást adni a lehetséges előnyökről és hátrányokról, felhívja a figyelmet az azok közötti különbségekre. Ezzel olyan helyzetbe hozza ügyfelét, hogy megalapozott döntést hozhasson.

– Amennyiben valaki a végrendelet mellett dönt, kell-e ügyvéd a végrendelet elkészítéséhez?

– A Polgári Törvénykönyv alapján a végrendeletnek nem érvényességi kelléke az ügyvédi ellenjegyzés, így azt kijelenteni, hogy kötelező a közreműködése, nem lehet. Felhívom azonban a figyelmet arra is, hogy a végrendelet készítése során lényeges az alaki sajátosságok megtartása, mert a meghatározott, kötelező elemek hiánya a végrendelet érvénytelenségét okozhatja. Ennek következménye, hogy az érvénytelen végrendelet nem tudja kiváltani a kívánt joghatást. Előfordulhat tehát, hogy éppen az ellenkezője valósul meg annak, amit a végrendelkező szeretett volna.

– Összegezve: ajánlott a konzultáció az ügyvéddel?

– Mindenképpen, hiszen az ügyvéd megfelelő szaktudással bír ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelő és a célzott joghatás kiváltására is alkalmas végrendelet születhessen. Mint mondtam, a végrendelet készítéséhez a törvény erejénél fogva nem szükséges ügyvédi közreműködés, de a kívánt joghatás kiváltása érdekében ajánlott legalább előzetesen konzultálni ügyvéddel. Szeretném még felhívni a figyelmet arra, hogy mozgásukban korlátozott személyek is bátran forduljanak az ügyvédi kar tagjaihoz, ugyanis a legtöbben alkalmazkodni tudnak a korlátozottságából adódó helyzethez, akár az ügyfél otthonában is megtörténhet a szükséges segítségnyújtás.