Sürgősen otthonra van szüksége a tatabányai állatotthon udvarán élő családnak

– Nekem nem volt semmim és senkim – vonja meg vállát Kun Szilvia, aki három éve él a síkvölgyi Tappancs Állatmenhely lakóbuszában, és azóta megosztja otthonát unokahúgával és unokaöccsével. – Aztán jött ez a két gyönyörű gyermek, s most foggal-körömmel harcolhatok azért, hogy ne vegyék el tőlem őket – mondja.

Szilvia nem tud könnyes szemek nélkül beszélni lapunknak. Az állatmenhely udvarán beszélgettünk, miközben a menhely lakói, a kutyák folyton bökdöstek az orrukkal. A téma komolyságról mit sem sejtve játszani hívtak a négylábúak.

Panaszkodni senki sem szeret – ebben megállapodunk Szilviával, majd tárgyilagosan a történet közepébe vág. Időrend­ben csapong kicsit. Érthető okokból, hiszen hármuk története és mentális zuhanása nem tegnap kezdődött. De azért voltak szép pillanatok. Nem is egy. Például az, hogy a bukásra álló Zoli négyesre tudta javítani bizonyítványát, ezzel pedig felvételt nyert a tatai Bláthyba.

Minden támogatás nagy segítség

A helyi önkormányzati képviselők közül is néhányan az ügy mellé álltak. Többek között Magyarné Kocsis Andrea, aki Pataki Mariann képviselőtársával együtt a napokban meglátogatta Szilviáékat a Tappancs Állatotthonban, segítségnyújtás céljából. Információink szerint megállapodtak, hogy önálló képviselői indítványt nyújtanak be a legközelebbi testületi ülésen. Az önkormányzat korábban is segített, egy telket ajánlottak fel Szilviáéknak, amire lehetőség szerint építkezhetnek a közeljövőben. Aki csak tudott, segítséget nyújtott: élelmet és ruhát a mai napig többször visznek civilek a családnak. Szilvia nagyon örül minden adománynak, mert számára az a legfontosabb, hogy mindenük meglegyen a gyerekeknek.

Elmondja, alig lépett ki a tizenhét éves párkapcsolatából, megkapta az alkoholista testvér két gyermekét. A mostanra 12 évessé vált Szabinát és a 15 éves Zolit. A fiú márciusban töltötte be ezt a szép életkort. A jogi procedúrákat követően végül sikerült megszereznie az ideiglenes gyámságot, és testvére aláírta azt az okiratot, amiben lemondott a gyerekek felügyeleti jogáról. Ez volt az egyik vízválasztó Szilvia kálváriájában, hogy hivatalosan is a gyermekek gyámja lett. Egy évre, 2021. október 25-ig.

Szilvia azt mondja, ha őszig nem sikerül felmutatnia egy lakást, ahol ezentúl élnek majd, a gyámhatóság vélhetően elveszi tőle és nevelőotthonba küldi Szabinát és Zolit. A problémát tetézi, hogy Zoli egy ritka betegségben szenved. A köznyelvben csak vándordaganatként elterjedt betegség alakult ki a fiú gerince mellett. Az orvosok januárban megoperálták a kamaszt, akinek azóta hathetente kontrollra kell járnia, hogy ellenőrizni tudják a daganatos sejtek lehetséges elburjánzását.

– Szeretnének velem maradni a gyerekek. Csak ez motivál, csak ez ad továbbra is erőt, mikor már feladnám – reagál Szilvia, aki alkalmi festést is elvállal, csakhogy megfelelő életszínvonalat tudjon biztosítani a gyerekeknek. Egy ideje gyűjti a pénzt. Kell mindkét fiatal iskolakezdéséhez, illetve Zoli lábadozásához is. Az összekuporgatott összegből turmixgépet vettek, hogy a fiú minden nap tudjon inni friss gyümölcsből, zöldségből facsart vitamin­italokat.

– Nincs időm várni. Lakható házat kell tudnom felmutatni október végéig – vesz egy nagy levegőt az „édesanya”. Aztán mutatja, van elegendő szigetelőanyag, már csak OSB-lapok, azaz falemezek, illetve egy biztos betonalap kellene...