„Pihenni térek” – megható búcsú a bársonyosi óvodásoktól és óvodától

– Budapesten érettségiztem, a Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskolában szereztem csecsemőgondozó és kisgyermekgondozó oklevelet. Két évig a Péterfy Sándor utcai kórház újszülöttosztályán dolgoztam, majd Gödöllőn egy bölcsődében folytattam kisgyermekgondozói tevékenységeimet. A helyi intézmény bővítése okán óvodapedagógusi tanulmányaimat is megkezdtem – emlékezett vissza Várady Zsuzsa, aki házassága után Kétpó falujában dolgozott tizenkét évig, ezt követően pályázott a Bársonyosi Bóbita Óvoda vezetői pozíciójára.

Kalandos pályaútja azonban korántsem ért itt véget: átszervezés miatt Veresegyházára, egy magánbölcsőde élére került, nem sokra rá pedig férje nyomában Angliába költözött, ahol kilenc évig tartózkodott. 2017-ben édesanyja ápolása érdekében Bársonyoson vásároltak családi házat, rögtön abban az évben kérte fel a falu óvodája, hogy immár másodjára vezesse tovább az óvodát. Az intézményvezetőnek idén áprilistól nyílt lehetősége, hogy nyugdíjba menjen, és átadja a vezetői stafétát utódjának.

– Mindig gyermekközpontú voltam, a vezetői munka sohasem volt tervezett részemről – kezdte mesélni. – Azonban úgy alakult az életutam, hogy tizennyolc évesen a szakma mély vizébe estem. Mikor leérettségiztem, egyből munkát keresve szeptember elsejei kezdettel szerettem volna elkezdeni dolgozni az újszülöttosztályon. Ez így is lett volna, ám éppen nyaralni indultunk a barátaimmal, amikor távirat érkezett: az osztály főnővére hívatott. Azt mondta, nagy a gond, szakképzett munkaerő hiányában arra kér, lépjek a bölcsőde élére – idézte fel a több évig hasonló pozícióban munkálkodó Zsuzsa.

Elmondása szerint a kezdeti időkben vonakodva, később pedig már céltudatosan ült a vezetői székbe, de közben sosem feledkezett meg a kicsikkel töltött időről sem.

– Az irányítói munkát először meg kellett szoknom minden velejárójával együtt. Az óvodamenedzseri tanulmányok elvégzése után a csoportmunka helyett adminisztratív feladatok vártak rám, de amikor lehetett, mindig visszatértem a gyerekek közelébe.

Az egyik legkedvesebb időszakom az volt, amikor egy dajka kollégámmal kicsitől a nagycsoportig vittünk végig egy csoportot.

Az akkori évzáró ünnepély azóta is a szívem csücske: egy lakodalmas évzáróval búcsúztunk egymástól, az azóta már nagyokká cseperedett óvodásokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Onnantól kezdve szintén kollégákkal osztozva nagycsoportos óvodások mellett töltöttem a mindennapjaimat. Mikor újra visszatértem a faluba, mentorként is dolgoztam fiatalabb munkatársaim mellett – részletezte.

A nyugdíjba vonuló vezetőtől az önkormányzati hivatalban köszöntek el nemrégiben az óvoda jelenlegi dolgozói, a képviselők, emellett a hivatal dolgozói. Az itt összegyűltek Zsuzsának egy személyes ajándéktárggyal, egy elefántokkal díszített csobogóval kedveskedtek. Nyomdokaiba egykori kollégája, Kovács Ágnes lépett, aki jelenleg megbízott vezetőként irányítja az intézményt.

– Nyugdíjaskorba értem. Azok a dolgok, amik tíz évvel ezelőtt mentek, ma már nem mennek. Felelősséggel ezt a munkát már nem tudom végezni, így pihenni térek.

Nehezen búcsúzom, hiszen a falu óvodája a szívem csücske.

Az intézmény szakmai színvonala mindig magas volt, olyan dolgozói gárdával működhettem együtt, akik szintén hivatásként értékelték a munkájukat. Azért eztán sem tétlenkedem: a falu történelmi, néprajzi és nemzeti hagyományait gondozva a helyi Patrióta Klub élére álltam. Egy vállalkozó szellemű csapattal rendezvényeken, eseményeken segédkezünk, illetve a falu állapotát javító munkálatokhoz járulunk hozzá. Már most sok tervünk van a jövőre nézve: közösségi együttléteket, klubokat, köröket szeretnénk szervezni azokkal, akiknek erre igényük van – árulta el Várady Zsuzsa.

Márton napját és a Nagyi-napot is várják a gyerekek

– Mindig is fontos volt számomra a hagyományőrzés. Régi szívem vágya volt, hogy az óvodában néptáncoktatás legyen, így hosszas munka árán érkezett hozzánk egy oktató, Saci néni, akit a gyerekek nagyon szeretnek. Nyári Imre, néprajzkutató révén sikerült megszereznünk a hagyományos bársonyosi viselet pontos leírásait is. Ezek alapján elkészíttettük a gyerekek ruháit, így a gyerekek minden falusi rendezvényen népviseletben lépnek színpadra. A vezetésem alatt „régi-új” hagyományokat is sikerült bevezetnünk: 2017-ben meghonosítottuk a faluban a Márton-napi felvonulást, illetve az úgynevezett Nagyi-napot. Ez utóbbinál meghívjuk az óvodába a kicsik nagyszüleit, hogy a saját gyermekkorukról osszanak meg gondolatokat az óvodásoknak. A gyerekek így hiteles forrásból hallanak az akkori körülményekről, emellett ezen alkalmakkor generációk találkozását segíthetjük elő – mesélte a volt óvodavezető.