„Az egyetlen mellékhatás az öröm” – így oltakoztak kollégáink Tatán és Tatabányán

Kiadónk munkatársai egyetértenek abban, hogy csakis a megfelelő mértékű oltakozás vethet véget a pandémiának. Újságíróink és szerkesztőink nem csak írnak az oltás hasznosságáról, hanem regisztráltak is, így már többen oltakoztak és jutottak így hozzá az első vakcinához. Kedden ketten is sorba álltak a megyeszékhely Szent Borbála Kórházának oltópontján.

Percek alatt megkapta az oltást

Sugár Gabriella az orosz Szputnyik vakcinát kapta, igaz, maga az oltakozás pillanata volt számára a leginkább boldog pillanat, ugyanis előbb érkezvén hosszú sort kellett végigállnia a szinte télies, jéghideg szélben. Beszámolója szerint a katonai sátornál az adatok és dokumentumok egyeztetése történt.

– Voltak felkészültek, akik néhány papírt már a kezükben tartottak, mások itt próbálták, egy-másfél órás várakozás után begyűjteni a dokumentumokat.

A kórház néhány dolgozója segített ebben, papírokat osztogatott a dermedt ujjú embereknek, majd az időseket kihívták a sorból.

Szerencsére a papírjaim rendben voltak, bejuthattam. Innentől kezdve teljesen más világ fogadott: perceken belül megkaptam az oltást. Kedves, fiatal doktornő invitált az egyik oltópontra, megvárta, míg jéggé fagyott ujjaimmal szabaddá teszem az egyik vállam, majd rövid tájékoztató után, szinte észrevétlenül vette át a tű a főszerepet. Egy szusszanásnyi idő után már kint is voltam a váróban, ahol rajtam kívül még nagyon sokan ekkor próbáltak kicsit átmelegedni, mielőtt oltakoztak volna – emlékezett vissza Szputnyik-oltására Sugár Gabriella.

Egyáltalán nem fájt a vakcina beadása

A 24 Óra szerkesztőségi asszisztense, Maláné Gorni Erzsébet is a tatabányai kórháznál tekergő sorban várta ki kedden az orosz vakcina beadását.

– Eredetileg ódzkodtam az oltástól, de aztán meggondoltam magam és egy hete regisztráltam. Gondoltam, hátha én leszek a két és félmilliomodik beoltott... Arra is gondoltam, olyan későn kerülök sorra, hogy addigra még a járvány is elmúlik. De nagyon hamar, hét napon belül behívtak. Sokan oltakoztak, úgy hallottam, hogy velem együtt nyolcszáz embert rendeltek ezen a napon a megyei kórházba, így szinte végeláthatatlan sorhoz kellett csatlakoznom. Sajnos az idő ezen a napon nem volt kegyes hozzánk, teljesen átfagytunk. Viszont amikor bejutottunk a meleg rendelőbe, gördülékenyen ment minden.

Az oltás egyáltalán nem fájt, utána fél órás pihenés várt, azóta csak kis gyengeség érzetem van és sokat kell innom

– tette hozzá munkatársunk.

Kismamaként a babáért is felelősségel tartozunk

Goletz-Deák Viktória elárulta: várandós édesanyaként kétségekkel várt a szakértők véleményére.

– Egészségügyi tudósítóként hónapok óta a covid összes területével foglalkozom, így tisztában voltam a helyzettel. Sok orvossal és szakemberrel beszéltem ez idő alatt, és rengeteg hiteles tanulmányt olvastam el a témában. Kismamaként későn, csak március 26-án, pénteken regisztráltam az oltásra – részletezte, hozzátéve, hogy előtte a háziorvosával konzultált, de akkoriban még nem tudta megmondani, hogy mi lesz a menete a várandósok oltásának.

– Veszélyeztetett terhesként a szülészorvosommal is rendszeresen beszéltem, hiszen megfordult a fejemben, egyáltalán javasolt-e az én helyzetemben beoltatni magam. A szülész a rutinvizsgálatok és a megfelelő kérdések feltétele után már a kezembe is nyomta a beutalót. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára járok terhesgondozásra, így az ottani oltóponton kaptam meg a vakcinát. Kismamaként a sor elejére vettek, ahol mintegy 6-7 másik pocakos anyukával együtt várakoztunk. Ki kellett töltenünk egy nyilatkozatot, majd vittek is be minket az oltópontra. Összesen nagyjából 10 percet vártam, az oltás 2 perc volt és további 15 percre ültettek le, hogy megfigyeljék az esetlegesen fellépő reakciókat. Kismamaként Pfizert kaptam, amitől estére kicsit feszült a karom, érintésre fájt. Teljesen csak péntekre múlt el.

A baba jól van, ugyanolyan aktív, mint volt. Örülök, hogy kismamaként is megkaptam a lehetőséget az oltásra, hiszen sokáig nem láttam esélyét ennek. Ezzel nemcsak magamat, de a gyermekeimet, és a magzatot is védem.

Mivel hosszú ideje követem a vírussal kapcsolatos szakirodalmat, ezért nem féltem a mellékhatásoktól, és az esetleges szövődményektől – fogalmazott az oltakozás kapcsán.

Az utazás és a védettség is motiváló

Szőts István lapszerkesztőnket és Mórocz Károly újságírót a védettség mellett az utazás lehetősége is motiválta.

– Már a kezdetektől biztos voltam benne, hogy beoltatom magam – árulta el Szőts István. Mivel elmúltam 60 éves és szeretek utazni, mindenképpen fontosnak gondoltam, hogy védett legyek. Március 12-én, a háziorvosi rendelőben kaptam meg a kínai Sinopharm vakcinát. Az oltás jól szervezett volt, időpontra mentem, nem volt sorban állás. Mivel előre kitöltött nyilatkozatot vittem, szinte azonnal behívtak. Nagyjából negyed óra alatt túl voltam az egészen. Semmilyen mellékhatást nem tapasztaltam, a szúrás helyét éreztem egy napig. Jelenleg a második oltást várom, amely a hét második felében esedékes – részletezte Szőts István.

Az egyetlen mellékhatása az öröm volt

Mórocz Károly újságíró kollégánk később, március 26-án duplán örülhetett: lánya születésnapjának, és a védettség nyugalmának.

– Mint minden évben, most is ezen a napon volt Anna lányom születésnapja. Az idén ezen a napon kaptam meg az oltást. Választhattam az AstraZeneca és a kínai között, az előbbire szavaztam. Az orvosok udvariasak, kedvesek voltak, nem fájt akkor sem és utána sem, tehát az egyetlen mellékhatás az öröm, hogy védett lettem. Pontosabban leszek, napról napra jobban. A második időpontja június 18. – utána éppen egy hónappal nyugodtan utazom Olaszországba, a lányom esküvőjére – árulta el Mórocz Károly.

Abban az összes kollégánk egyetértett, hogy bármelyik vakcinát kapták is, nem voltak súlyosabb mellékhatások, szövödmények, ugyanakkor megérte még egy hosszabb sor kiállása is a zord idővel dacolva. Mindannyian elmondták, hogy megnyugvást jelent számukra, hogy oltakoztak, hogy karuk nyújtásával önmagukat, családjukat és környezetüket is megóvják a jövőben.