A nyitás első napjai és számai Tatán – a hétvége tapasztalatai (képek)

Miután a beoltottak száma elérte a 2,5 milliót, lazultak a Covid miatt életre hívott intézkedések, ennek keretében pedig azok azok a boltok is kinyithattak, amelyek eddig kívül estek a korábbi rendelet kivételei alól. Az újranyitás feltétele az úgynevezett négyzetméter alapú létszámkorlát, ami azt jelenti, hogy 10 négyzetméterenként egy vásárló tartózkodhat a helyiségben. A lazítás napján körbejártuk Tatát, hogy lássuk, hogyan nyitnak ki az üzletek, illetve hova hányan mehetnek be, szombaton pedig elmentünk az egyik szintén tatai üzletsorra, hogy megnézzem, hogyan vásárolunk ebben a régi-új rendszerben.

Bár a teendőim miatt a tervezettnél később, fél 12 magasságában értem a helyszínre, és kicsit aggódtam, találok-e valakit az ebédidő előtt az üzletekben, a félelmem alaptalannak bizonyult, ugyanis szinte dugig volt a parkoló. Ebben közrejátszhatott, hogy éppen nagyszabású akció volt a hétvégén, a kedvezményes vásárlás lehetősége pedig valószínűleg sokakat vonzott.

Őszinte kíváncsisággal léptem be az első üzletbe: vajon hogyan tartják számon a beengedhető vásárlókat? A Kikben egy kedves hölgy fogadott, aki megvárta, míg fertőtlenítem a kezem, majd átadott egy lopásgátlót, amiből pont annyi volt az előtte levő dobozban, ahányan bemehettek. A Pepcóban ezt bevásárlókosarakkal oldották meg, majd kifelé az eladó rögtön fertőtlenítette is a visszavett kosarat. A DM-ben és az Intersparban is a kosarak, illetve bevásárlókocsik segítettek a népszámlálásban: ha a belépő nem talált egyet sem, akkor betelt a létszám, és várakoznia kellett.

(Kollégám aznap az édesanyjával a Rossmannban vásárolt, ott neki mint 65 év feletti személy kísérőjének nem is kellett külön kosár.)

A Deichmannban szintén a lopásgátlós módszert választották, de ott nekem kellett (volna) a kihelyezett cipősdobozból elvennem a „csipogót”. Ez számomra sajnos nem volt egyértelmű, pedig belépéskor még körbe is kémleltem az üzletben, de csak kifele szúrt szemet az erre figyelmeztető kiírás.

A boltokban igyekeztem nem tolakodóan felmérni a vásárlókat, van-e szabályszegő köztük. Szerencsére – és nagy örömömre! – , mindenki jól vizsgázott, orrot-szájat eltakaró maszkban, egymástól az előírt távolságra nézegették az árut, vagy álltak épp a szalámis pultnál, pénztáraknál is.

A fertőtlenítőszerek is jól látható helyen várták a ki- és belépőket, sőt volt olyan üzlet, ahol bőrre való és felületfertőtlenítőre is gondoltak. Mire a boltjárás végére értem, ötféle szertől volt „illatos” a kezem.

Arányaiban az élelmiszerüzletben voltak a legtöbben, utána a cipőbolt következett, de a ruhákat, lakáskiegészítőket és dekorációkat kínáló boltokban is sokan vásároltak. A drogériában azonban csak két ember állt a kasszánál, és a sorok között sem voltak sokkal többen.

Ez az arány érthető is, hiszen szombat a hétvégi nagybevásárlás napja, a tavaszi szezon előtt pedig sokaknak van szüksége lábbelire, ruhaneműre, amiket most végre meg is próbálhattak, és az otthonukat, kertjüket is sokan csinosítják ilyenkor.