Önvezető autó tesztpálya-projektjén is dolgozott a mérnöki kamara leköszönő elnöke

– Milyen volt a családi háttere, indíttatása? Arra gondolunk, hogy a szülők, nagyszülők közül volt-e műszaki értelmiségi, akinek a tevékenysége az ön szakmaválasztását is befolyásolta?

– Anyai nagyapám tanító volt Lábatlanon, tőle nyitottságot, emberséget, nyugodtságot, tartást örököltem, míg MÁV-főtiszt nagyapámtól a közlekedés iránti elkötelezettséget. Édesapám gépész volt, főiskolai végzettséggel. Gyerekként érthetően gépészmérnök szerettem volna lenni, de gimnazista koromtól az építőmérnöki terület felé vonzódtam. Érettségi előtt fantasztikus lehetőségként, a külföldi ösztöndíj vonzott, és repített Moszkvába, ahol 1977- ben közlekedésépítő mérnöki diplomát szereztem.

– A kamara megalakulása előtt fontos szerepe volt a mérnöki egyesület alapításában. Erről a történetről megosztana velünk néhány gondolatot?

– A megyei közúti igazgatóságon tervezőmérnökként ért a rendszerváltozás szele. A műszaki értelmiség az 1945-ben beszüntetett mérnöki kamara újraélesztésén dolgozott 1988-tól. Szűkebb hazánkban egy Dorog-esztergomi és egy tatabányai csoport szervezkedett, aztán 1989-ben létrehoztuk a megyei kamarát. A szükséges kamarai törvény hiányában mérnökegyletként tevékenykedtünk. Ennek elnökségében én is helyet kaptam. Ekkor 35 éves voltam, tele ambícióval, tenni akarással. Közben 1991-ben közúti igazgatóvá neveztek ki. Így ért az 1996. évi kamarai törvény parlamenti elfogadása. A megyei mérnöki kamara 1996. évi alakuló ülése pedig engem választott elnöknek, amely tisztséget egy négy éves megszakítással 2020-ig töltöttem be.

– A mérnöki pályája során milyen lépcsőfokokat járt be?

– Mint minden kollégám, én is végigjártam a szamárlétrát. Rövid gyakornoki idő után tervező csoportvezető lettem, majd vállalkozási mérnök, később osztályvezető, végül igazgató. Élveztem a feladataim minden mozzanatát, és kellő szakmai elkötelezettséggel és alázattal igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Nagyon jó szakmai közösségben dolgozhattam. Kollégáimtól, vezetőimtől rengeteget tanultam. Ötéves mérnöki gyakorlatom volt, amikor 1982-ben jogilag megnyílt a lehetősége a vállalkozói magántervezésnek. A megyében hatodikként alapítottunk három kollégámmal egy GMK-t. Fantasztikus időszak volt, és az ott végzett tevékenység komoly szakmai fejlődést eredményezett. Ezt a magánvállalkozást folytattam 1997-től, és irányítom ma is.

– Kamarai elnökként az egyik legfontosabb feladatának a szakma presztízsének elismertetését tekintette, és ezt szinte minden fórumon hangsúlyozta.

– Pályakezdőként nehezen éltem meg, hogy a velem egykorú szakmunkást jobban megbecsülte a rendszer, és ez a bérfejlesztésekkor is érezhető volt. Nem értettem, hogy az egyén miért is tanult, a társadalom miért is taníttatta, ha nem becsüli meg.

Azóta sok minden megváltozott, talán a mi tevékenységünknek is köszönhetően. Sokat léptünk előre, de van még mit tenni a mérnöki presztízs megerősítése érdekében. Jólesik a tudat, hogy a mérnöki munka hosszú távra szól, nem egy röpke szösszenet. Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindenki megtapasztalja ezt, és ettől kezdve végérvényesen helyreáll a közösségi megítélésünk.

– Ahogy visszagondol, melyik munkája jelentette a legnagyobb szakmai kihívást, illetve melyik áll a szívéhez legközelebb?

– Hatalmas kihívás volt 1991-ben a 10. számú főút Nyergesújfalu átkelési szakasza komplex forgalomcsillapításának megtervezése. Ez az új filozófiájú korszerűsítés 1993-ban hazánkban elsőként a terveim alapján valósult meg, amit azóta számos hasonló átépítés követett. Számos további jelentős projekt tervezésére emlékszem még vissza, de kiemelném a 2018-as zalaegerszegi önvezető gépjármű tesztpálya koncepciójának kidolgozását, amire én is és kollégáim is nagyon büszkék vagyunk. A 10. számú főúti tervezéshez hasonlóan, ez is egy úttörő projekt volt Magyarországon, ahol a kiíróval, megbízóval és a szakmával közösen kellett „kitalálni” a kormányzati gigaberuházást. Nagy öröm, hogy azóta át is adták a tesztpálya első ütemét.

– Miért nem jelöltette magát újra az elnöki posztra, illetve mit ajánlana utódjának hogy az elnöki ténykedése minél eredményesebb legyen?

– Harmincöt éves voltam, amikor egy maroknyi mérnök kollégával elkezdtük a kamara újbóli felépítését. Ennek 31 éve, éppen időszerű volt eldöntenem, hogy mi mellett teszek hitet. Én hiszek a fiatalokban, a kamarai vezetés fiatalításában. Az elmúlt 24 év alatt kinőtte magát a szervezet, a kezdeti tagnyilvántartási tevékenységet számos egyéb feladat váltotta fel, ennek irányítására új eszközök, módszerek kellenek. Az a véleményem, hogy időről időre szükséges a frissítés. A digitalizáció, az informatika és a felpörgött élet új erőket igényel. Jómagam tiszteletbeli elnökként ottmaradtam, és a háttérből segítem az új elnök munkáját, és azt kívánom, hogy kellő következetességgel, a mérnöki hivatás iránti alázattal, kitartóan folytassa a megkezdett munkát. Bízom abban, hogy a megkezdett feladatokat sikerül töretlenül tovább vinni és a mérnöki szakma érdekvédelmét érvényesíteni.

Névjegy: Komjáthy László

Kor: 66 év.

Születési hely: Lábatlan.

Családi állapota: 45 éve nős.

Gyermekei: Virág (ügyvéd), Alíz (pszichológus).

Végzettsége: 1977-ben Moszkvában szerezett közlekedésépítő mérnöki diplomát.

Kamarai tagság kezdete: 1996, ugyanettől az évtől megyei elnök, mellette egy cikluson keresztül a Magyar Mérnöki Kamara elnökségének tagja is.

Szakmai elismerései: Zielinszki Szilárd-, Mikovinyi Sámuel- és Az Év mérnöke díj.

Munkahelyei, beosztása: 20 évig a Magyar Közút előd szervezeténél dolgozott, az utolsó hét évben megyei közúti igazgatóként. 1997-ben alapította a Partner Mérnöki Iroda Kft.-t, amelynek ma is ügyvezetője.