Káprázatos fotókon az ősszel is gyönyörű Dunakanyar

Október második hétvégéje még egyszer megmutatta és elhozta nekünk a nyarat. Így hát egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a napsugarak melegét a szabadban fogom élvezni. Az úti cél Dobogókő volt, ahonnan gyalog indultunk útnak és gyönyörködtünk a vadregényes tájban egészen a Prédikálószékig.

Rajtunk kívül még rengetegen döntöttek úgy, hogy a túrázást választják hétvégi kikapcsolódásként. Dobogókőre érve szinte szabad parkolóhelyet sem lehetett találni, ez azonban érthető is annak fényében, hogy az a kilátás, amely itt fogadja a kirándulót az igazán fel tudja testileg és lelkileg is tölteni az embert. Bennem igazi szabadságérzetet szabadított fel, átszőve a magyarság minden szépségével látva az alattunk kanyargó Dunát.

Az erdő növényzetén már kétségtelenül meglátszott az ősz hatalma. A lengedező, kellemes szélben csak a makkok avarba pottyanó hangját és kiránduló sereg vidám párbeszédeit lehetett hallani. A sárguló lombok között beszűrődő fényben az ökörnyállal és pókhálóval átszőtt talaj úgy csillogott, mintha egy varázslatos birodalom kapujának küszöbét lépnénk át. A látvány magáért beszélt, amely feledtette a nehézkes tereppel járó minden apró fájdalmat.

A fatörzseken burjánzó gombák olyan képet festettek, mint egy tengeri korallzátony. De ez ösvények mentén is találkoztunk nagy kalaposokkal. Mintha csak annak szurkoltak volna, hogy a túrázók sikeresen birkózzanak meg a kilométerekkel. Először jártam a Prédikálószéken, de látva a Dunát és a távolban sárgán világító erdők faóriásait, biztos vagyok benne, hogy sokszor ellátogatok még ide, mert a táj megunhatatlan és lenyűgöző. Ha túrázni támadna kedvetek a megyében, akkor ezt semmikép ne hagyjátok ki.