túraélmény

2020.08.03. 20:14

Istennőt rejt a Pilis, ahol a kápolnából is fa nő

Varázstúra a Pilisben: tizen­nyolc kilométer, különleges helyek, fák, virágok, ezernyi információ a magyarság múltjáról. Szóban, virágokban, fákban, kövekben. Bár fárasztó volt az egész napos hegymenet, az erdő energiái folyamatosan ömlöttek ránk.

Sugár Gabi

Évekkel korábban jártam már ezen a szakaszon. Akkor is lenyűgözött, ezért örömmel vágtam neki ismét. A Pilis esztergomi oldalát fedeztük fel. Különleges helyeit, virágait, szikláit. Közben ránk zuhantak évszázadok, évezredek túravezetőnk, Barát István Zsolt jóvoltából.

A csapat Esztergomban találkozott, majd a Sípoló-hegy felé indultunk. A civilizációt elhagyva egyre több színes mezei virág, különleges fa köszöntött bennünket. S új keletű magánterületet jelző táblák. A tikkasztó melegben a réti hegymenet nehéznek tűnt, de amikor egy nyugdíjasklub tagjai üdvözöltek – már lefelé menet –, többé nem panaszkodtunk.

Túravezetőnk a Hármas-sziklához vezetett. A hatalmas óriások valószínűleg nem véletlenül kerültek oda, aztán rózsaszínbe forduló berkenyebokrok mellett jutottunk ki egy magaslatra. A lábunk előtt hevert az egykori királyi város: Esztergom. A bazilika, a Duna, a művelés alá vont árterület. Ezerféle zöld, barna, kék. Míg néhányan a kilátást próbálták megörökíteni, én az ott fellelhető virágokra és bogarakra fókuszáltam.

A Pilis hegység

A Pilis vagy Pilis hegység a Dunántúli-középhegység legkeletibb kis tája. A hegységet a Két-bükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el északi szomszédjától, a Visegrádi-hegységtől, amelyet a hagyomány szerint a Pilis hegység részének tartanak, geológiailag azonban az Északi-középhegységhez tartozik. Legmagasabb kiemelkedése a Pilis-tető.

A hegység nevének eredete vitatott. Feltehetőleg legmagasabb kiemelkedése, a Pilis neve ragadt rá az egész hegységre. A pilis szó kopasz hegytetőt is jelölt, ez összefügg a tonzúra jelentésű régi magyar pilis szóval.

A térség a középkori királyok kedvelt vadászterülete volt. A XIX. század végétől üdülőövezetté, illetve parkerdőként kedvelt kirándulóhellyé vált.

A lélegzetelállító látvány után értünk el egy Mária-szoborig. Barát István Zsolt mesélt arról, hogy miként újították fel. A szobor különlegessége, hogy nemcsak az anyát és a kisdedet, hanem a nőt és a gyermeket is láttatja. Igazi istennői minőséget mutat a csodaszép hófehér kőszobor. Gyönyörködtünk a kilátásban, majd indultunk tovább a Vaskapuhoz, ahol frissítőt követően csoportkép is készült.

Jólesett a nap sugarai elől az árnyas fák közé húzódni. Közben táncoló, eltörött, zöldellő, kiszáradt fák, ezerszínű virágok keresztezték utunkat. Az enyhe szellőben táncoló zöld falevelek, a mohával burkolt, gyökerestől kifordult fák mellett értünk el a Barát-forráshoz, Ákospalotájához. Évszázadokkal ezelőtt, vélhetően a 13. században itt élt az Ákos-nemzetség, majd utóbb Bakócz Tamás esztergomi érsek nyaralójaként volt ismert.

A Vaskapu csodálatos panorámája előtt a túracsoport, balról az ötödik Barát István Zsolt túravezető (Fotó: Sugár Gabi / 24 Óra)

Ma már csak egy-egy kőtömb árulkodik erről. S a sok fa közül egy hangosan jelzi az érkezőnek: különleges világba csöppent. Az ezerágú koronafa tárt kapukkal várta a vándorokat. A föld felszíne felett szétágazó törzse közé több ember is be tudott állni. Mindenki szippantott a különleges energiából. Túravezetőnk szerint Ákos palotájának kápolnája állhatott itt valamikor.

Pihenés, feltöltődés és némi uzsonna után tovább mentünk. Indákkal keresztezett erdőszakasz állta utunkat, majd egy összegabalyodott famatuzsálem ezernyi gumóval. Mire leértünk, már a vizünk is fogytán volt. A táskánk könnyebb lett, miközben nem csak a telefon memóriája gazdagodott néhány fotóval. S bár a történelmi példák, mesék nagy részéről elvonta a figyelmet a csodás kilátás, az ezerszínű erdő, mindannyian különleges élménnyel gazdagodtunk.

Ezek is érdekelhetik