Amikor az álmok valóra válnak: egy tatabányai hajléktalan pár sikersztorija

Sokan elítélik azokat, akik életvitelszerűen tartózkodnak az utcákon. A bírálók azt gondolják magukról, hogy velük ez soha nem történhet meg, holott a hajléktalanság sokszor nem személyes döntések eredménye. Cikkünk nem csak azoknak szól, akik kételkednek a nehéz sorsúak útvesztőből való kijutásában, hanem azoknak is, akikbe e sikersztori hallatán visszatér a remény. A remény, melyet történetünk szereplői hosszabb időre elvesztettek. A nem mindennapi történetnek két szereplője van, névtelenségük megőrzése mellett, a személyiségi jogaikat megvédve, hívjuk őket Róbertnek és Evelinnek. Történetüket a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének elnöke, Balatoni Ágnes mesélte el a Kemma.hu-nak.

A páros Tatabánya egy bizonyos városrészén rótta az utcákat hosszú ideig, hiszen az volt az otthonunk, nem volt hova hazamenniük. Rendszeresen ittas állapotban próbálták meg átvészelni a napokat, heteket. Ennek oka többnyire a felfokozott lelki állapotuk, illetve a magas szintű reményvesztettség volt. Ők sem így akarták, nem így tervezték életüket. Egyszerűen úgy vélték, ebből a nehézségből, bizonytalanságból nincs kiút, ezért alkohollal mérsékelték a fájdalmukat. Persze, hozzá kell tenni, hogy nem ez a helyes döntés, még akkor sem, ha tél van és ez „melegíti” fel őket. Erre később szereplőink is ráébredtek.

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, Tatabányán és vonzáskörzetében lehetőséget biztosítanak arra, hogy a hajléktalanok új életet kezdhessenek. Aki ezzel a segítségnyújtással él, gyökeresen megváltoztathatja az életét. Így volt ez Róbertnél és Evelinnél is, hiszen történetük ékes példája az élni akarásnak. Miután lehetőségük nyílt változtatni jelenlegi életmódjukon, egy percig sem hezitáltak, rögvest el is fogadták a segítséget – talán ez volt az a hozzáállás, ami miatt pozitív irányba haladt tovább az életük.

– Miután az intézmény bevonta Evelint és Róbertet az integrációs programjukba, muszáj volt részt venniük egy pszichológiai foglalkozáson, ahol Róbertről rögtön kiderült, hogy extra magas intelligenciával rendelkezik. Így máris megvolt a második „lökés” ahhoz, hogy tovább haladjanak a helyes úton és becsülettel végigcsinálják az intézmény projektjét, amit aztán szerencsére meg is tettek – részletezi Balatoni Ágnes.

Egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően beköltözhettek egy lakásba, ezt követően pedig elvégezhettek egy képzést is, hiszen jelenleg több pályázat is lehetőséget ad a hajléktalanok megsegítésére. A projekt felépítéséről érdemes tudni, hogy az intézmény első körben tart egy pszichoszociális felkészítést, ami egy akkreditált felnőttképzésről ad papírt, itt többek között a kulcskompetenciáknál kezdenek, számolnak, olvasnak és megtanulnak szöveget értelmezni, így fejlesztve a szociális kompetenciáikat. Ezt követik a személyiségfejlesztő képzések, a konfliktuskezelés, illetve kapcsolati hatékonyság fejlesztése, utóbbi rendkívül hasznos az alkalmazkodóképességhez, valamint a motivációhoz.

– Amikor a pár az említetteket maradéktalanul végigcsinálta, lehetőségük volt egy OKJ-s képzés elvégzésére is, a TIT szervezésében, ahol állatgondozói szakmát kaptak. Mindemellett önsegítő fejlesztéseken is részt vettek, ahol is egy szakember segítette őket az alkoholról való leszokásban, plusz egy drámacsoporthoz is csatlakoztak– fűzte hozzá az egyesület elnöke.

Róbertnek és Evelinnek hatalmas segítség volt ez a sok foglalkozás, hiszen napról-napra egyre közelebb kerültek a céljaikhoz: kikeveredni az addigi életvitelükből, munkát keresni és végre boldogan élni. A projekt végére mind a ketten leszoktak az alkoholról. Róbertnek nagyon nagy előnye származott a „tiszta” életmódból, hiszen régebben rendelkezett hivatásos jogosítvánnyal, amit aztán az intézmény „visszaszerzett” neki.

Miután ez megtörtént, Róbert nem sokáig habozott és tüstént munkát kezdett keresni magának. Nem sokkal később már sikeresen el tudott helyezkedni a visszaszerzett jogosítvánnyal egy zöldség-gyümölcs kereskedőnél és attól a naptól kezdve megkaphatta állandó használatra a furgont, aminek segítségével jelenleg is folyamatosan szállítja a piacról a portékát a viszonteladónak – tette hozzá Ágnes.

Róbert sikereit látva persze Evelin sem tétlenkedik, számtalanszor besegít neki, rendíthetetlenül vele tart még hajnalok-hajnalán is. Neki is sikerült elhelyezkednie amellett, hogy párjának azaz, Róbertnek besegít a zöldség-gyümölcs szállításban. A munkalehetőség nem is akárhol adódott – ugyanott, ahonnan „indult” – azaz a szociális intézménynél. Itt kapott félállásban egy takarítói állást, amit persze azonnal el is fogadott.

Majd együtt lakást kerestek maguknak, de már az intézmény segítsége nélkül, így teljes mértékben a saját lábukra tudtak állni. A sok-sok pozitív mellett az is kiemelendő, hogy saját megtakarításuk is lett ez idő alatt, ami azért a mai világban nagyon nagy szó, főleg, ha az előzményeket nézzük. Így könnyebben tudtak lakást is bérelni.

– Akárhányszor eszembe jut a pár története mindig kiráz a hideg, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sikereket érnek majd el – tette hozzá boldogan Balatoni Ágnes. Ahogy visszaemlékezett rájuk, elmondta, hogy sosem volt azzal gond, hogy ne hallgattak volna rájuk, vagy ne fogadták volna meg a tanácsaikat. Soha nem a saját útjukat járták, hanem elfogadták azt, amit mondanak nekik, az akaraterejük mellett talán ez volt még a legfontosabb, ami előrevihette őket.