A Balin élő, tatai születésű Szabó Nóra szerint csak együtt lehet nyerni

A szívemhez nagyon közel áll egy fotóművész hölgy, akire nagyon büszke vagyok és akit fogadott nagymamámként tisztelek és szeretek – kezdi Szabó Nóra. – Egyik fotóalbumának címe: Oly távol és közel. Ez indította el bennem a mostani gondolatmenetet. Tudom, sokan megállnak és azt mondják, hogy „Baliról...? Könnyű onnan, a paradicsomból!” Nem könnyű és nem is nehéz. Olyan, amilyen.

Hálás, hogy itt élheti meg ezt az intenzív időszakot, mert számára a természet közelsége folyamatos kapcsolatot kínál önmagával.

Az alapszituáció Balin is hasonló, a koronavírus egészségügyi és gazdasági vonatkozásai ott is érezhetőek. – A félelem nálunk is itt van a levegőben, viszont ahogy kezelik, az különleges – folytatja. – Arról ugyan nincsenek publikus adataink, hogy mennyi pontosan Bali turizmusból származó éves bevétele, de azt tudjuk, hogy adók formájában Indonézia központi kormányának körülbelül 130–150 trillió indonéz rúpiát – mintegy 3300 milliárd forintot – fizet évente, ami az ország teljes éves turisztikai bevételének mintegy 40 százaléka.

A balinéz emberek jövedelme a turizmusra épül. Ez a forrás most megszűnt, a kormány részéről pedig az említett éves bevételi forrás ellenére a lakosság felé segítségnyújtás nincs. Koronavírus azonban van, bár a szám­adatok hála istennek, közel sem elrettentőek.

Május elején Balin több mint 200, Indonéziában csaknem 11 ezer megbetegedést tartottak számon.

– Az Istenek szigetén, Balin egymáshoz fordulnak az emberek ebben a sajátos, ugyanakkor kiszolgáltatott helyzetben. Számomra ez a kulcs – hangsúlyozza Nóra. Itt a közösség ereje csodálatra méltó. Az év 365 napjából 140–160 napon ceremóniát tartanak. Ilyenkor összegyűlnek, tradicionális ruhába öltöznek, gyümölcskosarak és virágok formájában felajánlásokat készítenek, közösen meditálnak és az Istenekhez imádkoznak.

A ceremónia lehet vallási, kulturális, de a család vagy a közösség mindennapi életével összefüggő ünnepség is. Vallás, kultúra és a mindennapi élet összeér. Ez költséges életmód, a balinéz emberek bevételének nagy része a ceremóniára megy. Cserébe hitet, összetartást, közösséget kapnak. Ahogyan Nóra fogalmaz, folyamatosan magas rezgésben vannak, bizonyosság hatja át a lényüket, amin a félelem jóval nehezebben hatol át.

– Mindezzel nem azt szeretném elhitetni bárkivel is, hogy ez a sziget tökéletes, közel sem az – teszi hozzá. – Tisztában vagyok az árnyoldalakkal is, de fontos, hogy vegyük észre, amiből tanulhatunk. Most még erősebb a közösségi erő és egymás segítése. Az egyik legjobb magyar barátnőm mesélt egy társasjátékról, amit a szüleinek vásárolt. Ebben csak együtt lehet nyerni. A játékosok egy közös cél érdekében haladnak előre. Szerintem ez a lényeg.

Az én szememben a jelen helyzet az emberiség számára lehetőség arra, hogy egy új, tudatosabb világot építsünk. „Bent” kell lennünk, magunkkal foglalkoznunk. Felértékelődnek az emberi kapcsolatok. Tudatosabb vásárlókká válunk, kevesebbet autózunk. Visszatérünk végre a természethez, mert rájövünk, hogy a természet feltölt. Tudom, ezért nagy árat kell fizetnünk, talán eddig még soha nem tapasztalt gazdasági folyamatok veszik kezdetüket. Ez elkerülhetetlen és szükségszerű. Túlnépesedtünk, már szinte mindenütt csak a pénz beszélt és elhanyagoltuk a Földet. Miközben mi a jelenlegi helyzetet korlátozásnak hívjuk, az Anyaföld elkezd ismét levegőhöz jutni és új erőre kapni.

Szabó Nóra fontosnak tartja, hogy bízzunk egymásban, támogassuk a másikat, mert a célunk közös. Minél előbb felismerjük ezt, annál könnyebb dolgunk lesz. Nem számít, hogy a világ melyik részén vagyunk, mert a szeretet nem ismer határokat. Ez szó szerint és átvitt értelemben is igaz. Ami eddig távol volt, az közel kerül hozzánk. Az információáramlás soha nem volt olyan gyors, mint ma. A világ különböző pontjain lévő szeretteinkhez és barátainkhoz pillanatok alatt képesek vagyunk kapcsolódni.

– Édesanyámhoz nagyon közel állok – mondja. – Nincs könnyű helyzetben, mert mindkét gyermeke és az unokái is külföldön élnek. Érzem és tudom, nagyon hiányzunk neki. Mégis, amikor beszéltünk és azt hoztam szóba, hogy a helyzet ellenére nem megyek haza Magyarországra, Balin szeretnék maradni, hiszen itt kezdtem el az álmom megvalósítani, így felelt: azt válaszd, ami téged boldoggá tesz. Még most is meghatódom. – Táplálkozzunk egészségesen, sportoljunk, jógázzunk, meditáljunk, táncoljunk, olvassunk, fessünk! Csináljuk azt, ami örömet okoz – javasolja. – Találjunk vissza együtt az igazi értékekhez és ezúttal vigyázzunk is rájuk!