„Élő fosszíliákat” találtak Táton

A táti szigetcsoporton apró, de annál ősibb élőlények figyelhetők meg. A tavaszi pajzsosrák 250-300 millió éve változatlan formában maradt fenn, így a legősibb fajok közé tartozik. A nemrégiben védetté nyilvánított Táti-szigetcsoporton a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2017-ben olyan műtárgyakat épített, amelyek javítják a szigetek vízforgalmát és vízellátását. A beruházással érintett réten, amelyet 2020-ban a késő téli időszakában elöntött a Duna, apró, kevéssé ismert, ám igen érdekes formájú vízi lények jelentek meg: tavaszi pajzsosrákok (Lepidurus apus).

A tavaszi pajzsosrák és közeli rokona, a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) több mint 250-300 millió éve változatlan formában maradt fenn, így a legősibb fajok közé tartoznak. Élő fosszíliáknak is szokták nevezni ezeket az állatkákat, ami egyáltalán nem túlzás, hiszen a dinoszauruszokkal egy időben már a mai formájukban léteztek. Szaporodásuk sem mindennapi. Egyivarú és kétivarú nemzedékek váltják egymást. A kétivarú nemzedék ivarosan szaporodik, így biztosítja az állományon belüli változatosságot, míg az egyivarú – nőstény egyedekből álló – nemzedék szűznemzéssel hozza létre utódait, úgynevezett tartós petéket rak le a talajra.

A peték fejlődésükhöz igénylik a kiszáradást, sőt, akár több évtizedet is kibírnak víz nélkül, és még erősebb fagyban sem károsodnak. A kis rákok az áradás és a megfelelő hőmérséklet hatására fejlődnek ki a petéből, és igen gyorsan nőnek. A tavaszi pajzsosrák 6-7, míg a nyári pajzsosrák akár 10 cm-nél nagyobb testhosszúságot is elérhet. Az állat számos levélláb-párjának jellegzetes hullámzó mozgásával viszonylag gyorsan tud úszni, így hatékony ragadozó, de a növényi táplálékot is elfogyasztja.