A sokoldalú felsőgallai alkotó kőszobrait Michelangelo ihlette

Takaros portán fogad mosolyogva a házigazda. Az épületben különlegesen elkészített használati tárgyak és alkotásai láthatóak. A helyiségek minden szegletében van valami, ami a sokszínű művészre utal.

– Mindig szerettem rajzolni, és vonzódtam a képzőművészethez. Rajztanárom a festőművész, Tatabánya Díszpolgára Szlávikné Győrfy Klára volt – mesélte Szám János. – Gépipari technikumba jártam Budapestre Nausch Gézával, aki a képzőművészeti főiskolára járt. Összebarátkoztunk. Az alapokat, a fémmegmunkálás szeretetét tőle tanultam.

Huszonévesen kezdte a rézdomborításokkal, majd ezután jött a fa és a kő megmunkálása. A nappaliban alkotásai. Kőből, fémből és fából készített szobrok, térplasztikák, a falon színes akvarellek.

– Gépész vagyok, így közelebb áll hozzám a fémmegmunkálás, bár ez nehéz alkotói folyamat. Sokat olvastam a szkítákról, és ez az örökös anyag nagy hatással volt rám. Ezért kezdtem az örökkévalóságnak alkotni.

A Bányász Képzőművész Kör tagjai hívták maguk közé, ám akkor még a család, a munka, az építkezés mellett nem tudott szakítani időt erre. Otthon, autodidakta módon szívta magába a tudást nagy festőkről, irányzatokról. Műhelyében készült alkotásainak egy része kiállításokra is eljutott. Megirigyelte Michelangelót, ezért készített kőszobrokat, amelyekkel több díjat is nyert. Mire a Bányász Képzőművész Kör tagja lett, 1994-re kialakult sajátos stílusa, s tucatnyi csoportos és egyéni kiállításon is bemutatkozott már.

– A műhelyemben egyedül eltöltött remetemúlt után nagyon tetszett a közösség és pillanatok alatt kedvet kaptam az akvarellekhez. Vonzottak a színek, és a könnyed eszközhasználat.

Nyaranta képzőművész táborokban vett részt. Mosolyogva idézi fel az emlékeket: a tantermi szállásokat, a sétákat, a különleges felfedezéseket, amelyekből számtalan színes akvarell született. A rajztömböt családi nyaralásokra is magával viszi. Görögország, Horvátország, Olaszország; lehetnek bárhol, az ecset mindig előkerül.

– Szlovéniában, Lendván voltunk egyszer táborban, amikor festés közben megszólított egy férfi. Meg akarta venni a félkész képemet. Kértem, este jöjjön vissza, ám ekkor kiderült, hogy nincs nála elegendő összeg. Kérte, tartsam meg a képet, mert eljön érte. Nagyon meglepődtem, amikor néhány hónap múlva kopogtatott az ajtón.

A kovácsoltvas sasra a legbüszkébb. Amatőr Artium „A művészet szerelmesei” XIX. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat Esszencia Kiállításán a Nemzeti Kulturális Minisztérium és a Magyar Művelődési Intézet nívódíját nyerte el a nehéz anyagból készített légies alkotásával.

A Honvéd Kulturális Egyesület Tatai régiójának legutóbbi, Pajzs című felhívására is sikerrel pályázott és első díjat nyert. Szám János azonban nemcsak zsűrizett alkotásaira büszke. Több településen és Tatabánya több kiemelt pontján, középületekben is találkozhatunk rézdomborításaival. Külföldi országban, Szlovénia mellett Hollandiában és Németországban is megtalálhatóak Szám János művei.

Otthon kevesebb ideje marad a festésre. Büszkén mesél gyerekeiről. Fia velük él. Lányának már két nagylánya van, az idősebbnek 4 és 5 évesek a kisgyermekei. A dédunokák gyakran töltik az időt náluk.