Szőlősön ünnepelt a net legnépszerűbb 108 évese, Annus néni

Vértesszőlős legidősebb lakóját, Ocskay Rudolfnét köszöntötték a Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmények Vértesszőlősi Segítő Szolgálatának munkatársai. Annus néni 1911. augusztus 13-án született; ma unokájával él a faluban. A születésnapi eseményre nagy gonddal készült Arnold Anett, a nappali ellátás vezetője, és Somlói-Nagy Renáta a szolgálat szakmai vezetője. Annus néni életének ismertetése után Bús Józsefné verssel, Sóki Józsefné dalcsokorral köszöntötte az ünnepeltet. Nagy Csaba polgármester virágcsokrot adott át az idős asszonynak.

Az ünnepelt miután elfújta a tortán lévő számgyertyákat, pezsgővel koccintott a hetven–nyolcvanéves klubtagokkal. „Jövőre találkozunk!” – búcsúztak a 108 éves asszonytól. Két évvel ezelőtt mi is ott voltunk a köszöntésén, akkor mesélt is nekünk az életéről és Szőlősről. Videóját, amelyet Youtube-csatornánkon is megosztottunk több mint hetvenezren látták azóta.

A köszöntések után ültem le Annus néni mellé. Kicsit már rossz a hallása és a látása, ezért közelebb húzódtam. Kávéval kínálták. Miközben elvette a csészét, kortyolgatott, közben megtudtam róla néhány dolgot. Szereti a lángost, a fasírtot, a tócsit. Örömmel emlékezik a családi üdülésekre. Néhány évszámot azonnal, az őt körülvevők előtt mond ki. Sokat dudorászik, énekel. Ilyenkor előveszi a régi emlékeket, és sokszor sírva fakad – mondja.

Szlovák kérdés hangzik el. Annus néni válaszol – szlovákul. A mellette ülő Skrován Józsefnével aztán dalra fakadnak: Sirem pole hruske sztoji, azaz Széles mezőben áll egy körtefa. Későn indítják a többiek a videófelvételt, ezért ismétlést kérnek. Az ünnepelt nem örül, de elénekli.

A segítő szolgálat munkatársai elmondják: Annus néni nagyon érdeklődő, húsz éve viszik neki az ebédet. Szól nála a rádió, és mindig megkérdezi, mi történt a faluban.

Lárifári

Mi a hosszú élet titka? A nagy kérdés mindenkit érdekel, aki még nem töltötte be a századik életévét, többek mellet hát én is feltettem Annus néninek. A huszadik századon átsuhanó, sokat látott idős asszony maga elé nézett, majd megfogta a kezemet és nagyon lassan válaszolt:

– Lárifári ez az egész. Ahogy jön, úgy megy minden tovább. Kívánhatunk és mondhatunk bármit, ahogy van, úgy van. Mindig csak máról holnapra…

Majd nagy levegőt vett. Könnyes szemeivel rám nézett, közelebb hajolt és hozzátette:

– Nekem már elég is volna. Most már jöjjenek a fiatalok!

Annus néni Vértesszőlősön született 1911. augusztus 13-án. Négy lány és három fiú testvére volt. Elsőszülöttként érkezett, de szomorúan mondja, hogy már minden testvérét megsiratta. Hat elemi után, tizenhárom évesen Pestre került, ahol segített egy családnak a ház körül, majd cselédlányként helyezkedett el. A mai napig jó szívvel emlékszik rájuk, de a honvágya hazahozta. A plébánián dolgozott, majd 1931-ben férjhez ment a falubéli asztalosmesterhez, Rudolfhoz. Három gyermekük született. Fiuk mindössze hét hónapot élt. Lányait is már eltemette. Férje 1966-ban súlyos asztma miatt halt meg. Annus néni a helyi óvodában dolgozott még 1972-ig, azóta unokájával él, Jánossal. Annus néninek két unokája, négy dédunokája és két ükunokája van

Annus néninek két unokája, négy dédunokája és két ükunokája van. Lánytestvérei mind megélték a kilencven évet.

„Néha már fáj a térdem” – panaszkodik a szokásos „hogy van?” kérdésemre. Annus néni az évszázados emlékek elmúlását fájlalja a legjobban.