Az osztálynapló titkaira is fény derült a hatvanéves bokodi osztálytalálkozón

Bokod Kis Irén, Lázár Miklós, Németh Ferenc, Németh Tibor, Pőcze Judit, Prunner Gizella és Szűcs István sorakoztak a Móra Ferenc Általános Iskola egyes tanterménél, az 59-ben végzettek régi osztályterménél. Az idei találkozón – amit eddig ötévente tartottak – Németh Tibor volt a rendezvényfelelős. Vagyis az a személy, aki összefogta Nagy Mária egykori osztályát és megszervezte az idei, hatvanadik osztálytalálkozót.

– A mi időnkben éppen fordítva volt berendezve a terem! A tábla és a padok mind ellenkező irányba néztek. Csak a szekrény áll még ugyanott, a sarokban! – mondta a többiek helyeslő fejbiccentése előtt Judit. – A lányok középen, a fiúk a két szélső padsorban ültek. Mit kellett kiállniuk, folyamatosan dobáltuk őket krétával meg radírral – vette át a szót Feri.

– Összesen öten voltunk és abból még hárman el tudtunk jönni – büszkélkedett Irén, aki halkan hozzátette: a lányok jobban bírják a gyűrődést, így lesz a gyengébb nem az erősebb. Mára a huszonegy fős osztálylétszám hétre csökkent, így az egykori tanterembe érve első dolguk nem is volt kérdés: mécsesgyújtással tisztelegtek az egykori társak emléke előtt. Ezt követően mindenki elfoglalta régi helyét a padsorban és egymás után elmesélték, kivel mi történt az eltelt évek alatt. A továbbtanulásról, a családalapításról, a munkáról és a nyugdíjas évekről is szó esett, sőt szívesen megosztották egymással hobbijukat is. Szó szót követett majd előkerült egy koros ereklye, a már-már megsárgult lapokkal teli – hatodik x-et betöltött – osztálynapló.

Egy család lett az egykori osztálytársak

A találkozón több érdekesség is napvilágot látott. Egyebek mellett kézbe vehették azt a naplót, amelybe hatvan évvel ezelőtt bekerültek a jó és rossz jegyek, a dicséretek és persze intők is. Mindez most különös emlékeket ébresztett azokban, akik odalapoztak saját nevükhöz az osztálynévsorban.

Kiderült az is, hogy Pőcze Judit és Németh Tibor között több elválaszthatatlan kötelék alakult ki az elmúlt évtizedek alatt. Nemcsak osztálytársak voltak, hanem a magánéletben is egymásra találtak. Ők ugyan nem házasodtak össze, de gyermekeik igen, így az a különös helyzet fordult elő, hogy az osztálytársakból egyszerre lettek nagyszülők, közös unokákkal. Az általános iskolán kívül, még a továbbtanulás sem választotta szét a jó ismerősöket. Középiskolát is egy helyen végeztek, évekig egy osztályba jártak. Lapunkkal megosztották, hogy egy hónappal ezelőtt volt szintén egy osztálytalálkozójuk, az érettségizetteké. Németh Tibor egyébként köztiszteletben álló személy. A volt alpolgármester korábban megkapta a Bokodért emlékérmet és a Bokodért kitüntető díszoklevelet.

A kemény fedeles irat sok mindenről „mesélt”. A csapat magatartásáról és tanulmányi eredményeiről „árulkodott”. – Íme a bizonyíték, nem asztalom a matematika! – bök rá a kettes osztályzatra Feri bácsi. Vulkánként törtek fel mindannyiukban az emlékek. – Emlékeztek? A tanárok hátrakötötték a kezem – kérdezte Feri, aki csak nem szokott át a jobb kéz használatára. – Nem voltunk rosszak, csak elevenek. Egyszer hazavittük a papírból hajtogatott mértani alakzatokat, aminek elkészítése házi feladat volt – emlékezett vissza Tibor. – Így akinek ötös lett volna magatartása, egyből négyest kapott – nevettek fel mindannyian Feri emlékén. Aztán a kirándulások jöttek szóba. Az aggteleki túra, az alsó erdei gyöngy­virágszedések, az úttörőtáborok, a Dadra vezető eperfák leveleinek gyűjtése mind-mind kiváló apropót szolgált egy újabb véget nem érő történethez.

Végül a fotózkodás pillanatához érkeztünk. Villant a vaku, a szépkorúak pedig elindultak a temetőbe egy-egy szál virággal emlékeztek elhunyt társaikra és tanáraikra. Az összejövetel közös ebéd elfogyasztásával ért véget, amit István kedves invitálása előzött meg. A felvetésre, miszerint próbáljanak meg gyakrabban szervezni hasonló összejövetelt, egyöntetű helyeslés érkezett. Megállapodtak abban, hogy jövőre ugyanebben az időpontban, a Bokodi-tóhoz szervezik a találkozót, ahol minden bizonnyal eléneklik majd a Ballag már a vén diák című nótát.