Farkasszemet néztünk a túszejtő struccal

Kissé aggódva, de izgatottan lépünk be az esztergom-kertvárosi struccfarmra, ahol múlt hétvégén egy strucckakas embereket ejtett túszul, és a saját gondozóját is megtámadta. A madarak tulajdonosa és gondozója, Gulyás Imre invitál bennünket a farmra. A férfin látom, hogy sok volt a felhajtás az ominózus eset óta. Ahogy meséli: megviselte a strucctámadás. Alapvetően félénk, csendes állatok. Nem érti, mi üthetett a kakasba aznap.

A nem megszokott hobbi ötlete tizenöt évvel ezelőtt vetődött fel a férfiben. Az érdeklődés szenvedéllyé vált, de csak két és fél évvel ezelőtt tudott annyi tőkét összegyűjteni, hogy azt mondja: bele mer vágni. Főállásban buszsofőrként dolgozik, munka mellett jár ki minden nap a madarakhoz.

Minden napra akad valami kis élmény a struccokkal, mondja a lelkes gazda. Csínytevéseikben nincs hiány. Volt, amikor arra érkezett a farmra, hogy a struccok szétszedték az egyik mérőóra dobozt. De rendszeresen „legelik” a muskátlit, a kiskert virágait. Vagy egyszerűen csak csőrükkel kopogtatnak, kukucskálnak a kis ház ablakán, ha a gazdájuk bent van.

Gondozójuk olyan szeretettel beszél róluk, hogy érzem a szavaiból: szerelemből csinálja. Hiszen az állatok eltartása költséges mutatvány: naponta 25 kilogramm tápot esznek, emellett néhány kilogramm kukorica és magkeverék is kerül a tányérjukba.

Az óriásmadarak úgy kezdik, mint egy kacsa

A farmon tizenegy strucc él, akik közül három kakas, a többi tojó. Hihetetlen, de ezek a hatalmas madarak piciként akkorák, mint egy kiskacsa. Hetente három centit nőnek, és ivarérett korukra elérik a két–két és fél méteres magasságot. A tojók már kétévesen ivarérettek. A kakasok későn érő típusúak: csak 3 évesen válnak nemzőképessé. Súlyuk akár a 150 kilogrammot is elérheti.

Tartásuk egyszerű, hiszen a madarak jól tűrik a szélsőséges időjárást. A szakirodalom szerint a életük első öt hónapjában kell megadni nekik a 25-28 fokos fedett szálláshelyet, hogy ellenállóvá váljanak. Nagyobb korukban elég egy kifutó és egy fedett etető.

El is érkezik a struccok ebédideje, így meglátogatjuk őket. Az udvaron várjuk a strucc-lak ajtajának nyitását. Bevallom: menekülési útvonalakat is pásztázok. Ki tudja, most hogy reagálnak az idegenekre a madarak…

A látvány minden várakozást felülmúl: a nyújtózkodó nyakú struccok egymást fellökve sétálnak ki imbolygó mozgásukkal az ólból, és érdeklődve, kedvesen nézegetnek bennünket.

Olyanok, mint a kisgyerekek: minden fényes, mozgó dolog érdekli őket. Szemüveg, fényképezőgép, kabát cipzárja, vagy a cipőfűző: mind érdekes játék. Az egyik strucc a tollat kapja ki a zsebemből, a másik a kabátomat birizgálja. Barátságosan hajolnak közelebb, és egyik sem reagál támadóan mozdulataimra.

Kíváncsiságuk azonban veszélybe is sodorhatja a madarakat. Erre sajnos volt példa a közelmúltban: egy szaloncukor fényes csomagolásának elfogyasztása miatt pusztult el az egyik strucc, meséli a gondozójuk.

A vad kakassal is találkozunk. Most teljesen nyugodt. Jól megnéz magának bennünket, aztán továbbmegy a gazdája után. Nincs köztük harag, szent a béke.