„A tájban élő ember”: diákok készítettek tanulmányt a Gerecséről

Picinyke megyénk – méretéhez képest – igencsak bővelkedik természeti és egyéb, épített értékekben. Ez annak is köszönhető, hogy szűkebb hazánknak rendkívül változatos például a domborzata vagy a vízrajza. Elég csak annyit megemlíteni, hogy a neszmélyi dombok tetejéről tárul elénk a leghosszabb dunai panoráma.

Tiszta időben a folyó nyolcvan kilométeres szakasza is belátható. És akkor még nem is szóltunk a Vértes és a Gerecse őserdeiről, párját ritkító élővilágáról, a százados fák között megbúvó százados épített örökségünkről. Ezeket az adottságokat szeretnék – a Neszmélyi Borút Egyesület „kezdeményezésére” – „A tájban élő ember” Ökoturisztikai Látogatópontok a Nyugat-Gerecsében projekt keretében megvalósítani.

A tatai városházán a Szent István Egyetem tájépítészeti és településtervezői tanszékének hallgatói azt a tanulmányt mutatták be, amely megalapozhatja a borútegyesület által megálmodottakat.

Michl József polgármester a tájvédelmi és tájfejlesztési fórumon, először a vendégeket köszöntötte, köztük Popovics Györgyöt, a megyei közgyűlés elnökét, majd méltatta a hallgatók „dolgozatát”. Kiemelte, hogy az egyetemisták sok nagyszerű gondolattal járulhatnak hozzá a pályázat végső sikeréhez. Az egyetem tanszékvezető tanára, Kollányi László bevezetőjében kitért arra, hogy több mint negyven hallgató vett részt a koncepcióterv elkészítésében, barangolta be a Gerecsét.

A hallgatók szóltak az örökségvédelemről, megvizsgálták az elmúlt 250 év területhasználóit a környéken, és lajstromozták a kulturális, az épített és a régészeti örökségünket is.