Kedvező hitellel vertek át majd' kétezer embert - Tatabányán is többen bedőltek nekik

Tatabányaiakat is átvertek azok a csalók, akiket a napokban ítélt el a Debreceni Járásbíróság: az elkövetők országszerte mintegy kétezer, nehéz anyagi körülmények között élő embert vertek át gyorsan hozzáférhető kölcsönök ígéretével – tájékoztatta a Debreceni Törvényszék szóvivője kedden az MTI-t.

A Debreceni Járásbíróság ítéletét az ügyészség az összes vádlott vonatkozásában tudomásul vette. Hat vádlott a bíróság döntését szintén tudomásul vette, így esetükben az ítélet jogerős. Egyes vádlottak éltek a fellebbezési jogukkal, míg mások vonatkozásában a jogorvoslati határidő még nem telt le.

A közlemény szerint a 27 vádlott ügyében a tárgyalássorozat 2017 áprilisában indult, a járásbíróság több mint 300 tárgyalási napot tartott. A csaknem 150 ezer oldalas ügyiratban 1907 sértett vallomását ismerte meg a bíróság. Az elsőrendű vádlottat a bíróság mintegy 1700 rendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnösnek, az ő esetében a bűncselekmény elkövetési értéke meghaladta a 250 millió forintot.

A bíróság hat vádlottat - az első-, a másod-, a harmad-, a negyed-, a tizenötöd- és a huszonhetedrendűt - börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Közülük az elsőrendű vádlottat 3 év 4 hónap börtönbüntetésre. Hét vádlottal - a nyolcad-, a tizenketted-, a tizenheted-, a tizenkilenced-, a huszad-, a huszonnegyed- és a huszonhatodrendűvel - szemben pénzbüntetést szabott ki a bíróság, míg öt vádlottat részben megrovásban részesített, részben próbára bocsátott, a többieket felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata alapján a hivatal a fogyasztókkal szembeni tiszteségtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt elmarasztalta az ügyben szereplő, szervezőként működő négy kft.-t. A cégek Békéscsabán, Budapesten, Dabason, Debrecenben, Dunaújvárosban, Esztergomban, Győrben, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen, Jászberényben, Nagykőrösön, Nyíregyházán, Miskolcon, Szolnokon, Szekszárdon, Tatabányán, Veszprémben és Zalaegerszegen működtettek irodákat.

 A bíróság megállapítása szerint az érdeklődő sértettekben már a hirdetések alapján az a téves képzet alakult ki, hogy rövid időn belül kedvező költségekkel, hosszú lejáratú visszafizetéssel készpénzhez juthatnak. A jelentkező sértetteknek sürgősen pénzre volt szükségük, ami az ügyletben való részvételüket motiválta.

A sértettek tájékoztatása során az üzletkötők részéről több esetben ugyan elhangzott, hogy az alternatív pénzügyi megoldás mint szolgáltatás fogyasztói csoportba történő belépést jelent. Az üzletkötők ugyanakkor szándékosan elmulasztották tájékoztatni a sértetteket arról, hogy készpénzhez egyáltalán nem juthatnak, kizárólag megadott célra felhasználható vásárlói jogot szerezhetnek, és ezen vásárlói jog elnyerésére is kizárólag korlátozott lehetőségek vannak: előfordulhat az is, hogy a sértett a várt összeghez - még ha vásárlói jog formájában is - esetlegesen csupán 10-15 vagy 20 év múlva juthat hozzá, a futamidő végén.

 Az üzletkötők több esetben - a szerződésben foglaltakkal ellentétesen - a sértetteket azzal biztatták, hogy az általuk igényelt pénzösszeghez akár egy-két hónapon vagy rövid időn belül hozzájuthatnak. A sértettek a szervező cégek számlaszámaira fizették be az első havi törlesztő részletet, valamint a megbízási díj részösszegét, míg a szervező megbízottjaként működő cég bankszámlájára került befizetésre a regisztrációs díj összege. Csupán a pénzösszegek befizetését követően a helyi irodába visszatérve jutottak a sértettek abba a helyzetbe, hogy az üzletkötő által időközben összekészített szerződéses dokumentumokat aláírhassák.

A sértettek ekkor egy szerződést írtak alá fogyasztói csoportban történő részvételre. Az így létrejött és érvényesített szerződés csupán ezt követően került megküldésre a sértettek részére postai úton, amely időpontra a sértettek már elestek a szerződéstől történő 30 napon belüli egyoldalú elállás lehetőségétől.

A fenti szervezőként működő cégek felsorolt ügyvezetői az erre irányuló kötelezettségük ellenére elkülönített pénzalapot a befizetett törlesztő részletekből nem képeztek, hanem valamennyi befizetés az adott cég ugyanazon bankszámláján egységesen került kezelésre, amelyből az ügyvezetők tetszésük szerint használtak fel pénzösszegeket különféle célokra, amely egyrészt felölelte az ismertetett rendszer működtetésével kapcsolatos költségeket, munkabér jellegű kifizetéseket, hirdetési költségeket és az egyéb, pontosan meg nem határozható magáncélra felvett pénzösszegeket.

A sértettek által igényelt összeg több mint 2,5 milliárd volt. Arra reális lehetőség nem volt, hogy a sértettek által igényelt összegek akár vásárlói jog ellenértékeként kifizetésre kerüljenek.

A vádlottak a sértettektől befolyt összegből valamennyien anyagi ellenszolgáltatásban részesültek, azonban annak érdekében, hogy rendszeres megélhetésüket, jövedelmüket, illetőleg a gazdasági társaságok bevételeit biztosítsák, a fogyasztókat, megtévesztő hirdetés alapján jelentkező ügyfeleket tévedésbe ejtették.

A bíróság súlyosító körülményként értékelte különösen a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát, a társtettesi és folytatólagos elkövetést, a közel két éven át tartó több cégen átívelő, így sorozatjellegűnek tekinthető kitartó csalási szándékot. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a cselekmények elkövetése óta eltelt, elévülési időt kétszeresen is meghaladó időmúlást, valamint azt hogy a kár részben megtérült, a vádlottak többsége büntetlen előéletű volt a cselekmény elkövetésekor és azóta sem követtek el bűncselekményt.