Levente Péter: a szándékot jelezzük, ne a tényt!

– Mióta vezet?

– 1967 óta van jogosítványom, 1974-től használom is.

– 45 éve havi 3500 kilométert vezet vándorszínészként, vándortanítóként. Hogyan készül a hosszú utakra?

– Már előző este készülődöm, ugyanis az indulás előtt legalább 10 órával semmi alkoholt nem iszom, és lényeges az is, hogy kipihent legyek. Minden napot újrakezdek, ezért sosem megszokásból vezetek, mindig az éppen adott körülményekhez alkalmazkodom. Nem művészként, tanárként, hanem felelős sofőrként igyekszem A-ból B-be eljutni, a lehető legkevesebb veszélyhelyzetet okozva, a legtöbbet kivédve. Másnap reggel tehát úgy indulok, hogy nem ellenség, nem is ellenfél, hanem útitárs szeretnék lenni az utakon.

– Mire figyeljen egy útitársként vezető?

– Állítom, hogy a balesetek nagy része a helytelen irányjelző használat, vagy éppen annak hiánya miatt történik. Ezért én már akkor kiteszem az irányjelzőt, amikor eldöntöm, hogy irányt változtatok, vagy megállni szándékozom. Sohasem haladok konvojban. Vagy első vagyok, vagy leszakadva az utolsó, 50–100 méter távokat tartva előttem, tartatva mögöttem. Ha engem utolér valaki, adandó alkalommal indexeléssel is jelzem, hogy elengedem. Rövidebb konvojt lendületből előzhetek, hosszabbat fogaskerék technikával, következetes indexeléssel. Ha tisztázatlan forgalmi helyzet gyanúja merül fel, vészvillogóm máris villan, különösen zebrákkal tarkított utakon. A szándékot jelezzük, ne a tényt!

Rendőrségi üzenet az előkészületekről

Mielőtt hosszú útra indulnak, tegyék meg a megfelelő előkészületeket! Télen csak teli tankkal induljanak útnak, készítsenek be meleg italt és takarót a váratlan helyzetekre! Fáradtság esetén mindig tartsanak pihenőt, a reflexek tompulása ugyanis fokozott baleseti kockázatot jelent.