2011.11.10. 10:25

A foci az élete

Mindig az Újpest marad a szíve csücske, de Gyirmótra is szeretettel gondol vissza a Tatabánya védője, Böjte Attila.

Hamburger Kinga

Böjte Attila azért is döntött a Bányász mellett, mert Kiprich József irányítja a szakmai munkát.
A nyáron, Gyirmótról érkezett futballista hatszoros válogatott annak idején rossz szájízzel távozott nevelőegyesületétől, a Győri ETO csapatától, de az élet kárpótolta a nehézségekért.

– Sikerült beilleszkedni a közösségbe a Tatabánya csapatánál? Ki invitálta a Bányászvárosba?
– Nem volt nehéz megszokni az új társaságot, hiszen legtöbb jelenlegi csapattársammal már játszottunk egymás ellen. De egyébként hárman jöttünk Gyirmótról, Boros Tamás, Lajtos Dávid és én. Nyilas Elek édesapjával pedig együtt fociztam, tehát kölyökként már jól ismertem őt. Gyirmóton családias hangulat uralkodott, itt viszont úgymond profibbak a körülmények, a tulajdonosi kör is új, és ez mégiscsak egy nagyobb múlttal és tradíciókkal rendelkező klub. Kiprich Józsi az edzőm volt Gyirmóton, és ő szólt nekem. Valójában előző csapatomat is miatta választottam. Már aktív labdarúgó voltam, amikor a Pilu és a Józsi is a Tatabányát erősítette még, tehát Győr – Tatabánya meccseken találkoztunk riválisként. A koromnál fogva közel állok hozzájuk, persze az állandó a zrikálás is megy egymás között.

Névjegy

Böjte Attila

Született: 1976. 09. 02.

Pályafutása: 1995-1999: Győri ETO

1998: Sopron

1999: MTE-Motim

1999-2004: Győri ETO

2005-2008: Újpest FC

2008-2011: Gyirmót

2011 – jelenleg is: Duna FC Tatabánya

Család: Nős, egy kisfiú édesapja

– Számos klubban megfordult. Ki tudna emelni egyet, amelyikre a mai napig szívesen emlékszik vissza?
– Az az ETO, ahol én nevelkedtem, valóban kitörölhetetlen, ez viszont már nem az a csapat, ami volt akkoriban. Győriként sokat köszönhetek a zöld-fehéreknek. Pozitív emlékeim vannak Gyirmótról is, hiszen egy bajnoki cím, meg két ezüstérem azt hiszem nem ad okot a szégyenkezésre. Amúgy az Újpest a szívem csücske, az ott töltött három és fél esztendőre szívesen emlékszem. A Győrrel, enyhén szólva nem volt túl korrekt az elválás...

– Ez mit jelent pontosan?
– Elég rossz szájízzel, viharos körülmények között távoztam tőlük. Fél éves huzavona, pereskedés után került pont az ügy végére. Az Újpest dobott egy mentőövet számomra, 2005 februárjában kerültem hozzájuk, úgy gondolom, a sok problémát követően kárpótolt az élet, mert egy remek gárdánál folytathattam a pályafutásomat. A mai napig a foci az életem.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Böjte Attila jó szívvel emlékezik az Újpestre (Fotó: H. B.)
[/caption]

– Milyen teljesítményt vár el magától ebben a szezonban?
– Az itt töltött néhány hónap alátámasztotta, hogy jól döntöttem, amikor idejöttem, minden mérkőzésen eddig pályára léptem. Amit elvár tőlem a szakmai vezetés, és amit én követelek magamtól, az megegyezik. Próbálom összefogni a védelmet, minimalizáljuk a kapott gólok számát. Egyfajta stabilitást, biztonságot igyekszem adni az egész csapatnak. Minden nagyképűséget mellőzve, az idősebekkel az a célunk, – mondjuk akár a Viktorral, vagy az Illéssel –, hogy minél jobban összekovácsoljuk a társaságot, a fiatalokat segítsük.

– Hatszoros válogatott labdarúgó, valahányszor Lothar Mättheus szavazott bizalmat Önnek, utoljára 2005-ben. Hogyhogy nem szerepelt többször a nemzeti csapatban?
– Az hogy válogatott lehetettem, számomra nagy szó. Legnagyobb élményem a válogatottal, hogy a Puskás Ferenc stadionban is játszhattunk, a legjobb hangulatú meccs pedig Mexikó ellen volt az Egyesült Államokban, negyven ezres tömeg előtt, fanatikus mexikói szurkolókkal megspékelve. Mättheusszal jó kapcsolatot ápoltam, viszont akkoriban jött ez a fiatalítási hullám, generációváltás következett, és a korom miatt már nem kerültem be.

– Külföldi karrierlehetőség miért nem jött számításba?
– Azon a poszton, ahol én játszom belső védőként, ez a magasság kevés, legalább kellett volna tíz centi plusz, persze biztos bennem is akadt hiba, hogy nem sikerült. Abban az időben, amikor fiatal voltam, nem az volt a tendencia, hogy sokan külföldre tudnak igazolni. Az akadémiáknál most rengeteg a lehetőség a tehetségeknek.

– Jut idő civil munkára is a futball mellett?
– Egy ingatlanértékesítő irodánál dolgozom három éve a foci mellett, így már tényleg kevés időm jut egyéb tevékenységekre. De a kisfiammal igyekszem sokat foglalkozni, és néha azért egy kis pecázás is becsúszik, főleg itt a Tata-környéki tavaknál.