Így fest Soros György globális kábítószer-stratégiája

A világ sok országában a kábítószer-ellenőrzési erőfeszítések súlyos emberi jogi visszaéléseket eredményeznek: a kínzás és a rendőrség általi rossz bánásmód, a tömeges bebörtönzés, a bíróságon kívüli gyilkosságok, az önkényes fogva tartás, valamint az alapvető gyógyszerek és az alapvető egészségügyi szolgáltatások megtagadása.

A kábítószer-ellenőrzési politikák és a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási gyakorlatok gyakran beépítik és súlyosbítják a kábítószereket használók szisztematikus megkülönböztetését – a súlyos egészségi állapotú emberek állapotát tovább rombolják.

Ezenkívül azok a személyek, akik krónikus fájdalomtól szenvednek, vagy akik gyengítő betegséggel élnek, nem tudnak olyan alapvető gyógyszereket kapni, mint például a morfium – az ezek ellenőrzésére bevezetett túlzottan szigorú korlátozások miatt – olvasható a Blogstar oldalon.

A politikának el kell térnie a „kábítószerrel szembeni háború” szankcionális megközelítésétől. A kábítószer-használatot mint közegészségügyi kérdést kell kezelni – állítják a kiemelkedő szakértők a CEU Közpolitikájának Iskolája és az Open Society együttműködésével tartott egyik előadáson.

A kábítószerrel szembeni háború további, nagyon súlyos problémákat és nagy károkat okozott – mondta Soros György. „Közegészségügyi problémaként kezelése jobb, mint a kábítószer elleni háború.”

A kábítószerrel vívott háború valójában kudarc a Nyílt Társadalom Alapítvány szerint. A kábítószer-használat továbbra is növekszik, és a HIV-fertőzés aránya sok országban továbbra is nőtt a kábítószer-használók körében – írják a cikkben.

A Nyílt Társadalom Alapítvány, a Nemzetközi Ártalomcsökkentő Szövetség, a Human Rights Watch és a kanadai HIV/AIDS-jogi Hálózat tényadatok sorozatát készítette a kábítószer-ellenes politikák és gyakorlatok emberi jogi következményeiről. A ténylapok részletes információkat tartalmaznak a következő témakörökről:

Ártalomcsökkentés

A kábítószerek ártalomcsökkentési megközelítése a közegészségügy és az emberi jogok iránti elkötelezettségén alapul, és az emberek/közösség számára előnyös helyzet teremtésén, akik drogokat használnak. Az ártalomcsökkentés alapvetően olyan politikákra, programokra és gyakorlatokra vonatkozik, amelyek célja: csökkenteni a pszichoaktív drogok használatával járó károkat anélkül, hogy szükségszerűen kellene abbahagyni hozzá a használatot. Az ártalomcsökkentés kiegészíti azokat a megközelítéseket, amelyek célja a kábítószer-fogyasztás általános szintjének megakadályozása vagy csökkentése, de elfogadja, hogy sok ember van, aki kábítószer-használatát nem képes vagy nem hajlandó abbahagyni. Azt is elfogadja, hogy néhány ember, aki kábítószert használ, nem igényel kezelést – számol be róla a Blogstar oldal.

Dr. Michel Kazatchkine, a Kábítószer-politika Globális Bizottságának tagja és az Egyesült Államok különleges képviselője a HIV/AIDS ellen Kelet-Európában és Közép-Ázsiában, szintén részt vett a Nyílt Társadalom Alapítvány által szervezett panelbeszélgetésen a megújult drogpolitikáról. Véleménye szerint: „Az ártalomcsökkentés egy sor beavatkozás: ingyenes tűk és fecskendők biztosítása, helyettesítő terápia, az emberek tájékoztatása, az emberek bevonása a döntéshozatali folyamatba. Nem értem, hogy az emberek miért hagyják figyelmen kívül ezt az evidenciát.”

Gyakori érvkként merül fel egészséghez való jogra történő hivatkozás: „a kábítószer-helyettesítő terápia és más HIV-megelőzési szolgáltatások hozzáférhetőbbé tétele a kábítószer-használók számára”.

Kábítószerek, bűnügyi törvények és rendészeti gyakorlatok

A Tűzfalcsoport arról is beszámol, hogy a világ szinte minden országában a kábítószer birtoklása és személyes fogyasztása bűncselekmény. A következmények különösen súlyosak azok számára, akik függők – krónikus, visszatérő kóros egészségi állapotuk miatt. Az egyéneknek joguk van az életmentő egészségügyi ellátáshoz anélkül, hogy büntetéstől vagy megkülönböztetéstől kellene tartaniuk. Néhány országban azonban sokan nem steril fecskendővel fecskendeznek be kábítószert, bár az ilyen eszközök beszerzése törvényes, de birtoklásuk megjelölheti az egyént drogfogyasztóként, ami büntetéshez vezethet. Sokan nem fordulnak orvoshoz, nem vesznek részt kárcsökkentésen – szintén a letartóztatástól és a társadalmi ítélettől való félelem miatt. A börtönnel járó nyilvánvaló károkon kívül a bűnügyi előélet következményei jelentősek, és befolyásolhatják a jövőbeli foglalkoztatáshoz, oktatáshoz vagy például a lakhatáshoz való hozzáférést. A bűnüldözés áldozatait kihasználják: a rendőrség által verés, zsarolás, sőt kínzás áldozataivá is válhatnak. Az új drogpolitikának ezeken a szigorított szabályozásokon is változtatnia kell.

Kötelező gyógyszeres kezelés

A kábítószer-függőség kezelése az orvosi ellátás egyik formája, és ezért ugyanolyan szigorú szabványoknak kell megfelelnie. A kábítószer-függőség kezelésére irányuló hatékony programok kidolgozása és végrehajtása során az emberi jogokat tiszteletben kell tartani és védeni kell. Ezek a jogok magukban foglalják a kábítószer-használók testi és mentális egészségének színvonalát; a betegek jogait, ideértve a titoktartást, a tájékozott beleegyezést, a hátrányos megkülönböztetés elkerülését és az embertelen bánásmód tilalmát – olvasható a Blogstar oldalon.

Gyógyszerek szabályozása, szélesebb körű legalizáció lehetővé tétele

Számos gyógyszer, beleértve a morfint, a metadont és a buprenorfint, szintén szerepel a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési egyezmények alapján szabályozott anyagok között. Ezek a gyógyszerek nélkülözhetetlenek a közepes vagy súlyos fájdalom kezeléséhez. A visszaélések megelőzésének célját össze kell egyeztetni az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés biztosításának kötelezettségével. Nem sikerült elérni ezt az egyensúlyt az egész világon. A szükségtelenül szigorú és összetett szabályozást tekintik az ellenőrzött gyógyszerekhez való hozzáférés akadályának – zárja sorait a Tűzfalcsoport cikke.

Az eredeti cikket ITT érheti el.