Elhunyt Tóth Sándor esztergomi tanár, író, költő, újságíró

Az esztergomi tanár gyászhíréről szeptember 11-én szerdán este a számolt be a Magyar Kurír. Tóth Sábnodr szeptember 11-én, súlyos, gyors lefolyású betegség következtében hunyt el.

Tóth Sándor Szolnokon született 1939-ben. Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte, majd Egerben és Budapesten a Központi Szemináriumban tanult teológiát.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát magyar–történelem szakon, ám végül az újságírói pálya mellett döntött. Elvégezte az újságíró szakot, a Zeneakadémián vizsgát tett zenetörténetből és az Országos Filharmónia első kategóriás műsorvezetője lett. Régi hangszeresekkel járta az országot, akikkel templomokban, hangversenytermekben, művelődési házakban idézték fel „őseink buzgóságát” irodalomban és zenében. 1990-től politikai szerepet is vállalt, képviselőként a keresztényszociális és kulturális ügyek érdekében szólalt fel az Országgyűlésben.

Tanított a PPKE Bölcsészettudományi Karán, 1994-ben a Vitéz János Kar oktatója, majd tanszékvezető docense lett. Pedagógiai munkásságának legfontosabb vezérfonala a keresztény szellemiség, a tiszta humanizmus számára mindig Krisztus evangéliumának humanizmusa volt. Ennek szellemében szervezett évente irodalmi, zenei programokat, amelyekre országos hírű művészeket hívott meg. Munkájának elismeréseként Pro Urbe Esztergom díjban és Májer István-díjban részesült „Esztergom neveléséért”. Esztergomban óraadó tanár volt az Érseki Teológiai Főiskolán, ahol spirituális magyar és világirodalmat, szép magyar nyelvet tanított. Ezzel kiérdemelte az egyházmegye Szent Gellért-díjának arany fokozatát.

Közben tanulmányokat írt a keresztény nevelésről és a keresztény kultúra fontosságáról a családban. Részt vett az Éneklő Egyház prozódiai munkálataiban, új szövegeinek írásában is. 1970-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt, később a Keresztény Élet is a szerzői között tudhatta. Számos tanulmánya, interjúja jelent meg irodalom, vallás és nevelés témájában a Vigilia, a Duna-part, a Jel, valamint a Távlatok című folyóiratban. Irodalmi munkásságáért, keresztény újságírói tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét és József Attila-díjat kapott, egyházi szolgálatát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Pro Cultura Christiana díjjal ismerte el.

Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádiónak alapításától munkatársa volt, haláláig készítette a Táj és lélek című műsort, heti két alkalommal a Miért szeretem? műsort vezette. A nyolcvanas és kilencvenes években a Magyar Rádió egyik ünnepi jegyzetírója, vallási események riportere, a Magyar Televízió és a Duna Televízió vallási, kulturális adásainak külsős szerkesztője, forgatókönyvírója, közreműködője volt.

Nevéhez kötődik Az igazság megszabadít benneteket című felnőttkatekizmus, valamint Martini bíboros Mária tovább szenved című könyvének fordítása. Számos verses- és műfordításkötete jelent meg a Szent István Társulatnál, illetve más kiadóknál.

Feleségével negyvenkilenc éven át éltek boldog házasságban. Öt gyermeket neveltek, s legújabban első dédunokájuknak örvendhettek. Tóth Sándor ars poeticája ez volt: „Alkonyatban is a fények őriző, csendes társai / Foglyai a megtartó szabadságnak, / s a földi fogság szabadjai.”