Csodájára járnak a csolnoki kocsonyának

– Tudjátok ti egyáltalán, hogyan kell rendesen meghámozni a répát? Hát, belülről kifelé! – adott tanácsot az egyik felnőtt a zöldségeket előkészítő fiataloknak.

– Hát, ezt Sárisápon máshogy mondták nekünk… – válaszolt a csolnoki utánpótláskorú labdarúgó, aki klubtársával együtt segítette az egyik társaság munkáját és éppen az ő kocsonyájukhoz hámozták meg az egyik legfontosabb hozzávalót. Jó kedvből nem volt hiány a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület hagyományos kocsonyafesztiválján, melynek történetéről Kalocsai Zoltán mesélt.

Az elnök felidézte, hogy egy év kivételével 2001 óta mindig összegyűlnek, hogy közös főzéssel töltsék el idejüket. Bár korábban verseny formájában bizonyíthattak a csapatok, újabban versengés nélkül gyűlnek össze a társaságok a nagyteremben és készítik el a híres-neves csolnoki kocsonyát.

– Tavaly egy óra alatt elfogyott a százötven adagnyi étel. Idén legalább kétszáz adaggal készülünk – mondta, majd hozzátette: hogy a főzés másnapján sokan felkeresik őket, hogy vigyenek egy-egy tállal belőle. Beszélgetésünk után felkerestük a csapatokat. Tauber György és társai például azt is elmondták, hogy ők szándékosan nem adnak hozzá a kocsonyájukhoz semmilyen, különlegesnek számító hozzávalót. Szerintük ugyanis nem ettől, hanem a minőségi alapanyagtól, a türelemtől és a kellő odafigyeléstől függ az, hogy milyen lesz a végeredmény. Utolsó cseppig leszedik róla a zsírt, így nagyon tiszta, enyhén aranysárga színű lesz a kocsonya.

– Mi vagyunk a Kocsonyagarázs csapat, mert általában garázsban szoktunk főzni. Kocsonyát ritkán készítünk, de abban is jók vagyunk – mondta, majd társa, Binder Vendel megkínált minket az általuk készített hurkával is. A kóstoló után Parti Ferenc szakács mellé szegődtünk, aki éppen a hozzávalókat készítette elő. Meg is mutatta a két kondért, felidézte, hogy mi mindent rakott bele, majd elmondta, az egyikben a füstölt, míg a másikban a „hagyományos” változat készül. – A kocsonya legalább annyira megosztó étel, mint a körömpörkölt, vagy mint a pacal. Egyesek szeretik, mások egyáltalán nem eszik meg – tette hozzá.