Tvrtko elárulta, mikor kerül le végleg a fejéről a sapka

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Tvrtko a kezdetektől, tizenöt éve a Napló tagja. A TV2 közéleti és hétköznapi gondokkal foglalkozó riportmagazinjának több mint két éve a műsorvezetője is
[/caption]– Nagyon jólesik az elismerés, hiszen profiktól, a magyarországi szóvivőktől kaptam. De egyrészt nem a díjakért dolgozom, másodsorban pedig a történeteim főszereplőit illeti meg. Megerősítést kaptam arról, hogy nagy felelősséggel jár a munkám, és a hétköznapi hősök bemutatását nagy alázattal szeretném folytatni a jövőben is –  hangsúlyozta Tvrtko, aki egyébként életében először viselt öltönyt péntek este.

Aztán arról beszélgettünk, bizony kezdetben többször is füllentenie kellett azért, hogy elérje azt, amit szeretne.
– A Miami Egyetemen így hangzott az első mondat: bármit csinálj, de soha ne hazudj! Való igaz, megszegtem. Tizenkét évvel ezelőtt megváltozott az életem. Katartikus élmény volt számomra, hogy hazatérhetett velem Tatárföldről Toma András, a világ utolsó hadifoglya. Nyilván nem mehettem úgy oda, hogy újságíró vagyok, és arról szeretnék filmet forgatni, miért nem kérdezték meg ötvenhat éven át: hová valósi? El kellett jutnom oda. Az első hivatalos papírokra azt írtam, hogy medvevadász vagyok, a kicsi kamera pedig azért kell, mert azzal vesszük fel a trófeát. Nem sokkal később, Észak-Koreában a Magyar Baptista Szeretetszolgálat segélyosztójaként jártam, de voltam afrikai diplomata, és Kandech Evelyne férje is. Azért, hogy életében először, Sierra Leonéban átölelhesse az édesapját. Mindezeket az extrém helyzetek, diktatúrák, nem hétköznapi helyzetek követelték meg, itthon vagy Európában nem kellenek ilyen trükkök –  magyarázta Tvrtko, aki ezeket a történeteit később papírra is vetette és mostanra a legnépszerűbb riportkönyvsorozatot tudhatja magáénak. Persze, az sem ment könnyedén, hogy a műveivel megjelenhessen a piacon.

– Három kiadónál is kopogtattam, azt mondták, ezeket a történeteket már mindenki látta a televízióban. Az egyik barátommal összeszedtünk annyi pénzt, hogy magánkiadásban, 6000 példányban egyáltalán megjelenhessen a könyv.

Azóta több mint húsz kötet, és sok százezer példányban jelent meg a Pokoli illetve az Angyali történetekből, beleértve a környező országokban kiadottakat is.

– Fontosnak tartom azt – fejtegette Tvrtko –, hogy például a szlovák emberek anyanyelvükön olvashassanak a hétköznapi hősökről. Ma este például a mátyusföldi Nagymácsédon lesz közönségtalálkozóm, hétfőn megyek a Nyitrai Egyetemre. Az oda ellátogató felvidéki magyar érdeklődők mellett lesznek olyan szlovákok is, akik a náluk megjelent könyveimmel érkeznek. Jó érzés, hogy szlovák, román vagy szerb emberek az anyanyelvükön olvasnak, többségében magyar történeteket,  magyar hősökről – árulta el. – Többször meggyőződhettem arról, tisztelik a szereplőket, rengeteget kérdeznek róluk. Ez is ösztönzött arra, hogy feleségemmel, Zsolnay Gyöngyivel a könyvek bevételéből megalapítsuk a Hétköznapi Hősök Díjat, amelyet tekintélyes pénzösszeggel kiegészítve adunk át minden évben az arra érdemesnek. Arra tettem fel az életem, hogy a tehetséges embereket bemutassam. Számomra ők a hősök! Nem azok, akik naptárt adnak ki magukról, meztelenül játszanak a lanton, és tetszelegnek a magazinok címlapjain a hétköznapi, semmitmondó történeteikkel – sorolta egy szuszra.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Tvrtko 1991-ben, az MTV Híradó tudósítója. Beszámolói egyedülállóak voltak.
[/caption]

– Higgyék el, nem a veszély vonz. Például az etióp lepratelepre sem azért utaztam el, hogy hétezer beteg nyomoráról készítsek filmet. Axmann Ágnes doktornőt szerettem volna bemutatni. Azt az orvost, aki időnként praxisát feladva utazik Afrikába, hogy segítsen a leprásokon. Vagy éppen azért forgattam Észak-Koreában, hogy láthassák a nézők azt, Szenczy Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat elnöke és munkatársai miként juttatják el az adományokat az éhező gyerekeknek. Ezzel az életüket mentették meg ezek a nagyszerű magyar emberek – mondta Tvrtko, majd így folytatta:

– Tudom, vannak nekünk is gondjaink: az egyik párt nyert, nem a másik, mogorva a főnök, késnek a buszok, lassú a Facebook... A történeteimet keresztül azt is szeretném érzékeltetni, hogy a világ jelentősebb részéhez képest mi luxuskörülmények között élünk. Hálát adhatunk például azért, hogy tiszta vizet ihatunk. Úgy gondolom, mások története, a Hétköznapi Hősök igaz meséje hitet adhat az embereknek, hiszen a mieinknél sokkal jelentősebb problémák vannak a Földön.

Amikor arról faggattam Tvrtkót, hogy miért szeretné befejezni a televíziózást, mondandója előtt nyelt egy nagyot.
– Mielőtt a terveimről beszélnék, tisztázzunk egy félreértést. A lapokban az jelent meg az év végén, hogy a politikában vállalok szerepet, polgármesteri babérokra török Pécsen. Kijelenthetem: soha nem leszek politikus, sem városvezető, sem alpolgármester. Sem Pécsen, sem máshol. Való igaz, 2010-ben, a választások idején az egyik jelenlegi parlamenti párt felkért arra, hogy legyek a polgármesterjelöltjük. Köszöntem az érdeklődést, majd bejelentették, hogy Vujity Tvrtkót kérték fel, de nem vállalta. Nos, erre emlékezhettek sokan. Már húsz éve elhatároztam, hogy én a civil szféra újságírója leszek, és nincs még egy olyan ember rajtam kívül, akitől távolabb állna a politika, mint tőlem – válaszolta "bemelegítésként".

– Ami Pécset illeti: számomra a világ közepe. Tősgyökeres vagyok, ahogy nálunk mondják: tüke pécsi. Ott nem úgy tekintenek rám, mint a híres pesti újságíróra, az a srác vagyok, aki oda járt óvodába, iskolába. Idegenvezetői szakvizsgát is tettem, mert hiúsági kérdést csináltam abból, hogy minél többet tudjak a szülővárosomról – mondta, majd egy kicsit elérzékenyülve folytatta: – Gyöngyikével is ott ismerkedtem meg. Kijártam a kosárcsapat mérkőzéseire, szurkoltam akkor is, amikor ötvenen voltunk a lelátón, és akkor is, amikor alig lehetett beférni a csarnokba. Amikor elkísértem őket a szlovákiai Rózsahegyre, bemutatkoztunk egymásnak és 23 óra 52 perc múlva átadtam neki a Kinder-csokiba csomagolt jegygyűrűt. Igent mondott, néhány hónappal később összeházasodtunk, ma már három gyermekünk van. Büszke vagyok a feleségemre és a srácokra is! – húzta ki magát az édesapa.

Ha hazaköltözik Pécsre, a sapkát is leveszi

Azok, akik néhány év múlva Tvrtkóval találkoznak Pécs valamelyik utcáján, már sapka nélkül láthatják.

- Igen, lekerül rólam a sapka is, ha hazaköltözök. De nincs ennek akkora misztikus jelentősége, mint sokan gondolnák - mondta Tvrtko.

Mi mindennel szeretne foglalkozni Tvrtko a televíziózás után? Rengeteg terve van.
– A közélet felé mozdulok el, városom javára igyekszem kamatoztatni azt, hogy Pécs jószolgálati nagykövetévé választottak. Csak néhány előttünk álló feladatot említenék. Weisz Fanni siket szépségkirálynővel számos üzenetet szeretnénk eljuttatni nem csak a fogyatékkal élőkhöz, hanem mindenkihez. Együtt tevékenykedünk a jövőben is a Baptista Szeretetszolgálattal, a mozgáskorlátozottak parkolója védelmében indítjuk a Ciki, ha ide állsz kampányt. Munkahelyeket igyekszünk megtartani majd a Hajrá, pécsi! elnevezésű akcióval, amellyel a helyi termékek vásárlására ösztönözzük az embereket – avatott be az elképzeléseibe Tvrtko.

Mindez szép és jó, követendő, de már többen feltették neki a kérdést: vajon miből fog élni?
– Nem értem kell aggódni – jelentette ki határozottan. – Most, amikor a Nokia komáromi gyára 2300 alkalmazottjától köszön el, amikor a Malév csődje miatt pilóták, légi kísérők, szerelők, takarítok kerülnek az utcára, amikor a svájci frank hitel óriási terheket ró az emberekre, amikor sokan a létbizonytalanság határán élnek, nincs miért panaszkodnom. Sokat tanultam, nyelveket beszélek, állandóan képeztem magam, optimistán tekinthetek a jövő elé. Becsülettel felnevelem a három gyermekem, az biztos!  Ez a legbiztosabb életcélom.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Weisz Fanni fotómodell (Fotó: Marsalkó Péter)
[/caption]

- Eltelt néhány év, mire újra találkoztunk személyesen, a naplós riport után. Meghívtak minket vacsorázni. Akkor ismerkedtem meg Gyöngyikével, a feleségével. Mindketten csodálatos és segítőkész emberek. Nagyobbik fiúkat, Benjamint is akkor ismertem meg. El sem hittem, hogy hallóként több szót is ismert jelnyelven és folyton felém fordulva jól artikulálva beszélt. Soha nem felejtem el. Tvrtko nagyon sokat segített az esélyegyenlőségi harcomban, tőle tanultam meg, hogy adjak hangot a csendnek, és miként tudok harcolni a fogyatékkal élőkért. Amikor először a színpadra hívott a közönségtalálkozóján, még bemutatkozni is alig mertem, azóta már több helyen is beszéltem magamról diákoknak iskolákban. Bátorságot és önbizalmat adott. Sőt, megtanított arra, hogy adhatok én önbizalmat és bátorságot másoknak - tette hozzá Fanni, majd arra emlékezett, hogy a Komisz társulatával együtt szerepeltek a Valahol Európában darabban:

- Volt egy közös jelenetünk. Tvrtko a rossz katonát játszotta, én pedig a kolduslányt. Mulatságosnak éreztem, hogy az egyetlen ember, aki mellett a színpadon teljes biztonságban érzem magam, az a szerepe, hogy fegyvert fog rám és le akar lőni... Ezen még túltettem magam, és kibírtam a próbákat mosolygás nélkül. Amikor azonban az előadáson rám szegezte a fegyvert, jól artikulálva fenyegettet, hogy szólaljak meg, és a szövegkönyvtől eltérve azt kérdezte: mit gondolsz, ki vagy te? Szépséges királylány? - ott nagyon nehezemre esett riadt képet vágni, ezért inkább a közönség felé fordultam, de a szomorú pillantások helyett elmosolyodó arcokat láttam. Valahogy mindig sikerül a könnyek közé mosolyt csalnia az emberek arcára...

- Nagyon örülök, hogy díjat kapott, mert úgy gondolom, igazán érdemes rá. A könyveiben megírt történetek alapos és kemény munka eredménye. Sokat dolgozik azért, hogy megmutassa az embereknek a valóságot. Nemes dolgokért harcol, ami tiszteletre méltó. Ő a példaképem!

Tvrtko néhány közönségtalálkozójának időpontja

Február 24., 18 óra: Pered/Tesedikovo (Szlovákia)

Március 23., 18 óra: Kürt/Strekov (Szlovákia)

Április 27., 18 óra: Sopron

(A közönségtalálkozók időpontjai folyamatosan frissülnek a www.pokoli.hu oldalon.)

Kovács László Az egykori haditudósító hitet ad embertársainak Az 1991. április-május környékén tetőző jugoszláv konfliktus, a kezdődő polgárháború tolmácsként érte el Tvrtkót. Az MTV Híradó stábja mellett dolgozott, amikor a tankok blokádja alá került. Mivel a stáb többi tagja nem jutott be övezetbe, és ő nem tudott hazamenni, így tudósítani kezdett. Mindenki azt hitte, újságíró. Jelentései egyedülállóak voltak, és mindenhol olyan szenzációt keltettek, hogy ez meghozta kedvét az újságíráshoz.

– Higgyék el, nem a veszély vonz. Például az etióp lepratelepre sem azért utaztam el, hogy hétezer beteg nyomoráról készítsek filmet. Axmann Ágnes doktornőt szerettem volna bemutatni. Azt az orvost, aki időnként praxisát feladva utazik Afrikába, hogy segítsen a leprásokon. Vagy éppen azért forgattam Észak-Koreában, hogy láthassák a nézők azt, Szenczy Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat elnöke és munkatársai miként juttatják el az adományokat az éhező gyerekeknek. Ezzel az életüket mentették meg ezek a nagyszerű magyar emberek – mondta Tvrtko, majd így folytatta:

– Tudom, vannak nekünk is gondjaink: az egyik párt nyert, nem a másik, mogorva a főnök, késnek a buszok, lassú a Facebook... A történeteimet keresztül azt is szeretném érzékeltetni, hogy a világ jelentősebb részéhez képest mi luxuskörülmények között élünk. Hálát adhatunk például azért, hogy tiszta vizet ihatunk. Úgy gondolom, mások története, a Hétköznapi Hősök igaz meséje hitet adhat az embereknek, hiszen a mieinknél sokkal jelentősebb problémák vannak a Földön. Weisz Fanni: Tvrtkónak mindig sikerül a könnyek közé mosolyt csalnia az emberek arcára – Tvrtkót egy kosármeccsen láttam először. Az tűnt fel, ahogy a kisfiát, ölelgette, szeretgette. Megható volt. Mondtam anyának, nézze meg milyen szerencsés az a kisfiú, milyen jó apukája van. Akkor megtudtam anyától, hogy ő Vujity Tvrtko, a híres újságíró és riporter, ráadásul pécsi. A neve is kimondhatatlan számomra, de az, hogy pécsi volt, már szimpatikussá vált. Olyan érzésem volt, hogy nagyon jó ember lehet, és szerencsés kis kópé a fiacskája. Akkor még nem gondoltam volna, hogy nagyon sok segítséget kapok majd tőle, és abban az örömben részesülök, hogy a legjobb barátomnak és a mentoromnak mondhatom majd – emlékezett vissza Weisz Fanni fotómodell a megismerkedésükre.

- Eltelt néhány év, mire újra találkoztunk személyesen, a naplós riport után. Meghívtak minket vacsorázni. Akkor ismerkedtem meg Gyöngyikével, a feleségével. Mindketten csodálatos és segítőkész emberek. Nagyobbik fiúkat, Benjamint is akkor ismertem meg. El sem hittem, hogy hallóként több szót is ismert jelnyelven és folyton felém fordulva jól artikulálva beszélt. Soha nem felejtem el. Tvrtko nagyon sokat segített az esélyegyenlőségi harcomban, tőle tanultam meg, hogy adjak hangot a csendnek, és miként tudok harcolni a fogyatékkal élőkért. Amikor először a színpadra hívott a közönségtalálkozóján, még bemutatkozni is alig mertem, azóta már több helyen is beszéltem magamról diákoknak iskolákban. Bátorságot és önbizalmat adott. Sőt, megtanított arra, hogy adhatok én önbizalmat és bátorságot másoknak - tette hozzá Fanni, majd arra emlékezett, hogy a Komisz társulatával együtt szerepeltek a Valahol Európában darabban:

- Volt egy közös jelenetünk. Tvrtko a rossz katonát játszotta, én pedig a kolduslányt. Mulatságosnak éreztem, hogy az egyetlen ember, aki mellett a színpadon teljes biztonságban érzem magam, az a szerepe, hogy fegyvert fog rám és le akar lőni... Ezen még túltettem magam, és kibírtam a próbákat mosolygás nélkül. Amikor azonban az előadáson rám szegezte a fegyvert, jól artikulálva fenyegettet, hogy szólaljak meg, és a szövegkönyvtől eltérve azt kérdezte: mit gondolsz, ki vagy te? Szépséges királylány? - ott nagyon nehezemre esett riadt képet vágni, ezért inkább a közönség felé fordultam, de a szomorú pillantások helyett elmosolyodó arcokat láttam. Valahogy mindig sikerül a könnyek közé mosolyt csalnia az emberek arcára...

- Nagyon örülök, hogy díjat kapott, mert úgy gondolom, igazán érdemes rá. A könyveiben megírt történetek alapos és kemény munka eredménye. Sokat dolgozik azért, hogy megmutassa az embereknek a valóságot. Nemes dolgokért harcol, ami tiszteletre méltó. Ő a példaképem! Ha hazaköltözik Pécsre, a sapkát is leveszi Azok, akik néhány év múlva Tvrtkóval találkoznak Pécs valamelyik utcáján, már sapka nélkül láthatják.

- Igen, lekerül rólam a sapka is, ha hazaköltözök. De nincs ennek akkora misztikus jelentősége, mint sokan gondolnák - mondta Tvrtko. Tvrtko néhány közönségtalálkozójának időpontja Február 24., 18 óra: Pered/Tesedikovo (Szlovákia)

Március 23., 18 óra: Kürt/Strekov (Szlovákia)

Április 27., 18 óra: Sopron

(A közönségtalálkozók időpontjai folyamatosan frissülnek a www.pokoli.hu oldalon.) Tvrtko a kezdetektől, tizenöt éve a Napló tagja. A TV2 közéleti és hétköznapi gondokkal foglalkozó riportmagazinjának több mint két éve a műsorvezetője is Tvrtko 1991-ben, az MTV Híradó tudósítója. Beszámolói egyedülállóak voltak. Weisz Fanni fotómodell (Fotó: Marsalkó Péter) -->