Versenyautóba pattantak a fiúk

– De jó! Egy Mitsubishi! – vágta rá azonnal Gáborka. Amikor Hernádi László megindult felé, Gáborka már kapisgálta, hogy most az ő álma válik valóra.

Hernádi László kívül, belül megmutatta a kisfiúnak a járgányt. Sisakot és kesztyűt is húzhatott, és beülhetett a vezetőülésbe. Gáborka azonnal elújságolta az autóversenyzőnak, hogy otthon van egy ugyanolyan játékautója, mint az ő Mitsubishije.

Gáborka édesapjától pedig megtudtuk, hogy a kisfiú nem véletlenül ismeri ilyen jól a négykerekűeket, hiszen az apuka foglalkozása autószerelő, bár most nem a szakmájában dolgozik. A kisfiút egyébként már bölcsődés korában szerette az autókat, főleg a keleti típusúakat, már akkor felismerte a Ladát és Moszkvicsot. Németh Krisztina édesanya azt is elmeséli, hogy Gáborka kedvenc meséje a Verdák, már annyiszor látta, hogy kívülről tudja a szövegét.

Hernádi Lászlóval együtt megnézték a motorteret, és azt is, hogy hol kell átállítani a futóművön, ha esős időben szeretnének vele versenyezni. Amikor megérkezett Gáborka unokatestvére, Attila, már ő mutatta meg neki mindazt, amit előtte az autóversenyző elmagyarázott.

Még egy kisfiút vártunk Hernádi Lászlóval. A kétéves Bagonyi Roland szüleivel nemrégiben egy rallyversenyen járt, ahol anyukája elmondása szerint az tetszett neki a legjobban, amikor „az autó beborult az árokba, és a nínós autó kihúzta”. A verseny után nem nézhették meg az autókat, s mivel Roland azóta folyamatosan a brümmögő hangot utánozta, a szülei ezért azt kérték, hogy beleülhessen egy ilyen autóba.

Hernádi László autójával több mint egy órán át állt a megyeháza parkolójában. A Mitsubishit nem csak a meglepett gyerekeknek, hanem minden érdeklődőnek megmutatta. A járgányt be is indította, így a hangját is hallhattuk.
A kívánság lényegét Gáborka fogalmazta meg:
– Az autó hangja tetszett a legjobban, nagyon hangos volt. Ez volt az álmom, reméltem, hogy egyszer megvalósul.