A komáromi Pekler Zalán aranyérmes, és olimpiai kvótát szerzett

Újra felcsillant a remény. Az elmúlt hónapokban többször is közel kerültek sportlövőink az első párizsi kvótához – elég csak Sike Renáta wroclawi vagy Major Veronika tallinni döntőjére gondolni –, de a nüanszok eddig nem a mieink javára billentették a mérleg nyelvét. Az Európai Játékokon Pekler Zalán került kvótaközelbe, miután az alapversenyből 593 körrel harmadikként jutott tovább, formája alapján pedig joggal bízhattunk benne, hogy végre megtörik a jég.

A légfegyveres versenyszámok után lebontották a paravánt a wroclawi lőtéren, az 50 méteres döntőre megtelt a lelátó, a magyar küldöttség egy emberként szorított Pekler Zalánért. Az első sorozatban még nem jöttek a nagy tízesek, a másodikban már annál inkább, a térdelő után 102.4 körrel a negyedik helyen állt Pekler. Az olimpiai kvóta szempontjából a cseh Jirí Privratsky és a norvég Jon-Hermann Hegg nem volt rivális, ők ugyanis már korábban megszerezték az indulási jogot. A szintén norvég Simon Claussen viszont még nem, aki annak ellenére két körrel vezetett a harmadik Pekler előtt a fekvőt követően, hogy a komáromiak kiválósága szenzációs, 53.3-as sorozatot lőtt.

Miközben a puskások átállították fegyverüket az álló testhelyzetre, a közönség tapssal és hullámozva igyekezett oldani a feszültséget – nemcsak a hatalmas téttel, hanem az irdatlan meleggel is meg kellett birkózniuk a versenyzőknek. Az álló sorozatok mentálisan és fizikailag is nagy terhelést jelentenek, Pekler Zalán ugyanakkor éppen attól világklasszis, hogy a legfontosabb pillanatokban is elő tud rántani nagy tízeseket a kalapból, harminc lövés után ő állt az élen.

Ennél izgalmasabban nem alakulhatott volna a folytatás: a kvótások közül Privratsky átvette a vezetést, Clausen kiszállt, vagyis a második helyet kellett megcsípnie Peklernek az aranymérkőzés előtt, amelyen már csak a legjobb két versenyző léphetett lőállásba. A magyar puskás szokásához híven jó ritmusban lőtt, és amikor végzett a sorozatával, úgy tűnt, harmadik lesz, de az osztrák Alexander Schmirl elrontotta utolsó lövését, így Pekler két tizeddel előtte végzett – a 407.0 körös eredmény olimpiai kvótát ért!

Miközben Sinka László főtitkár a lelátón az öklét rázta, puskásunk a lőállásban nagyot sóhajtott, de félmosolynál többre nem volt ideje, mert máris következett a Privratsky elleni párharc. Amolyan örömjáték volt ez, Pekler végig higgadt maradt, és 16–10-es győzelmével az olimpiai kvóta mellé az aranyérmet is megszerezte. A reményből valóság lett, Pekler Zalán szívére tett kézzel, a dobogó tetején állva hallgatta a Himnuszt Wroclawban, s bizony néhány könnycseppet is elmorzsolt. Tudják, sírni csak a győztesnek szabad. Ő mondjuk már harmadszor tehette meg rövid idő alatt, hiszen harmadik EJ-aranyérmét gyűjtötte be azok után, hogy csütörtökön Mészáros Eszterrel a légpuska vegyescsapatban, szombaton pedig Hammerl Somával és Péni Istvánnal a légpuska férfi csapatversenyében diadalmaskodott.