Tokió vívó királynőjének szívében örök helyet kapott Tata és az edzőtábor

Az eseményen több egykori olimpikon, illetve táborvezető is részt vett. Mindannyian megosztottak néhány gondolatot arról, hogy milyen emlékek fűzik az edzőtáborhoz. Sákovicsné Dömölky Lídia, Budapesten élő főfoglalkozású nagymama természetesen a mai napig is figyelemmel kíséri a magyar vívósportot, jelenleg is jár versenyekre és ahogyan a magyar vívókról összességében, úgy a tataiakról is jó véleménnyel van.

– 1953 és 1970 között rendszeres vendége voltam az edzőtábornak, elsősorban természetesen a világbajnokságok és az olimpiák előtt. Csodálatosak az itteni emlékek, hiszen azt tehettem, amit szerettem: vívtam. Sokszor szinte ki kellett dobni minket az edzőteremből, hajnalban pedig már sorban álltunk a bejáratnál, hiszen akkoriban vezették be a találatjelzőt, és minél többet szerettünk volna gyakorolni vele. Egyébként is különleges élmény volt itt lenni és találkozni a különböző sportágak képviselőivel. Családias volt a hangulat, komoly társadalmi élet zajlott, nem bújtunk be a szobáinkba szabadidőnkben. Táncoltunk, filmeket néztünk és rengeteget beszélgettünk – tudtuk meg a 85 esztendősen is kiváló egészségnek örvendő olimpiai bajnok tőrvívótól, aki azt is elárulta, hogy nem csak az edzőtábort ismeri Tatáról, hiszen annak idején sokat jártak futni az Öreg-tóhoz, úszni a Fényesre, vagy éppen szaunázni a Kristályba.

NévjegySákovicsné Dömölky Lídia 1936. március 9-én született Budapesten. Tőrvívóként ért el sikereket: 1964-ben, Tokióban olimpiai bajnok lett a magyar női csapattal, 1960-ban, Rómában és 1968-ban, Mexikóvárosban ezüstérmes lett. Egyéniben egyszeres (1955), csapatban négyszeres (1953, 1955, 1959, 1967) világbajnok, egyéniben Universiade-győztes (1963) és hétszeres magyar bajnok. Idén megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.