A csiki-csuki se törte meg a rédei óriást, önmagát is legyőzte Tokióban

– A harmadik olimpiáján vehetett részt, pedig sokáig úgy tűnt, hogy ezúttal nem indulhat.

– Rendkívül bonyolult volt a kvalifikáció, a selejtezőversenyeken elért eredményektől kezdve a súlycsoportok közötti vándorlásokon keresztül az országos és kontinentális kvóták leosztásán át rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. Napról napra követtük az eseményeket, azonban a kvalifikáció május végi zárásával szinte biztossá vált, hogy nem lehetek ott az olimpián.

A június 16-án megjelent ranglisták alapján valóban lemondhattam Tokióról, de 19-én hajnalban kaptam egy üzenetet a nemzetközi szövetségtől, hogy ne csüggedjek, van még esély. Június 25-én érkezett az újabb üzenet, hogy mégis mehetek.

Azért azt hozzátenném, hogy mivel mindig jelzem a sportággal kapcsolatos problémáim, az országos szövetséggel vannak ellentéteim, és nem is könnyítették meg a dolgom: költséghatékonysági indokok miatt két európai kvalifikációs versenyre sem neveztek, majd nem sokkal később az egész válogatott utazhatott Las Vegasba. Persze nélkülem...

– Összesen tehát egy hónapja maradt a felkészülésre...

– Amikor már úgy tűnt, hogy nem lehetek ott az olimpián, elment a kedvem és elveszett a motivációm, már nem tudtam felpörögni, gyakorlatilag leálltam az edzésekkel. Amikor kiderült, hogy mégis utazhatok, elkezdtük az újratervezést, és ismét edzésbe álltam Szegeden. Július 5–26. között a tatai edzőtáborban folytattam a felkészülést, előtte másfél hetem volt mindent elintézni Szegeden, hiszen az olimpia miatt borult a programom. Tatán jól ment az emelés, de aztán részleges comb­izomszakadást szenvedtem. Szerencsére nem volt súlyos a sérülés, nem volt veszélyben az indulásom. Július 27-én repültem Tokióba, augusztus 4-én volt a versenyem.

– Utolsó pillanatban jött kvalifikáció, rövid felkészülési idő, sérülés. Ezek után milyen céllal utazott Japánba?

– Nem volt konkrét célom, szerettem volna jól érezni magam az olimpián és hat sikeres gyakorlatot végrehajtani.

– Ehhez képest az eddigi legjobb olimpiai szereplését produkálta...

– Tokióban jól mentek az edzések, az időeltolódást eleve megfelelően tudom kezelni, emellett a sérülésem sem éreztem már, így nyugodt voltam. A biztonság kedvéért azonban úgy döntöttünk Haragos Attila szövetségi kapitánnyal, hogy a sérülés miatt alacsonyabb súlyon kezdek. Nem tudtuk, ki milyen formában lesz, de a 400 kilós összeredményt elengedtük.

Ahogy súlyemelőberkekben mondani szokás, minél többet kell szakítani, aztán annyit lökni, amennyit kell.

Ez a taktika, illetve az alacsonyabb kezdősúlyról való indulás végül bevált, 396 kilós összeredményt elérve, a B-csoportot megnyerve a hetedik helyen végeztem összetettben. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel a helyezéssel. Egyébként is, egy olimpiára nehezebb kijutni, mint ott jól szerepelni.

– Az utolsó gyakorlatát először érvénytelenítették, aztán a videózás után mégis megadták. Elsőre milyen hibát láttak a bírók?

– Azóta sem tudom, ezt nem szokták megindokolni. Mindenesetre én szabályosnak véltem az emelést, ezért is kértük egyből, hogy nézzék vissza. Szerencsére másodjára már nem találtak hibát benne.

– A pandémia miatt különleges olimpia volt az idei. Milyennek látta belülről?

– A korábbiak természetesen lazábbak voltak, de a körülményekhez képest remekül megszervezték a játékokat, az én versenyem legalábbis probléma nélkül lezajlott. Az étkezéssel és a pihenéssel sem volt gondom. Minden ételt szeretek, szívesen próbálok ki új fogásokat, és mindenből sokat eszem. Ezzel sem volt probléma Tokióban. Mivel a legmagasabb súlycsoportban versenyzem, a fogyasztással szerencsére nem kell bajlódnom. Ami figyelemre méltó volt az előző olimpiáimmal kapcsolatban, hogy a sportolók ezúttal nem jártak olyan gyakran össze, a legtöbben a saját sportáguk képviselőivel találkoztak.

– Mivel töltötte az idejét a játékok alatt?

– Az edzések mellett minden nap sétáltunk, megnéztük az olimpiai falut, a szigorítások miatt azonban csak két versenyt tekintettem meg élőben. Az egyik a súlylökő Márton Anita versenye volt, vele és az edzőjével régóta jóban vagyok. A másik természetesen a saját súlycsoportom A-döntője volt.

– A hazai fogadtatás kilenc és öt éve sem volt mindennapi, a rajongói pedig ezúttal is kitettek magukért.

– Rédéről mintegy 30 rokonom, barátom jött értem busszal. A repülőtérről a rédei kastélyparkba utaztunk, ahol nagyon sokan fogadtak és gratuláltak. Másnap a szűk családi körrel és a barátaimmal tartottunk közös programot.

– Önt hogyan érintette a pandémia?

– Egyfelől rosszul, hiszen rengeteg verseny elmaradt, nem lehetett rendesen készülni, nem volt megfelelő motiváció. Utóbbira csak egy példa: ha Rédén tartózkodom, gyakran megyek Kisbérre edzeni Imrő Dezsőhöz. Volt olyan alkalom, hogy 80 kilót sem tudtam megemelni. Abból a szempontból viszont előnyös volt, hogy a kislányom egy éve született, és sok időt tudtam együtt tölteni a családommal.

– Mik a tervei a közeljövőben?

– Most két hétig a családommal pihenek Rédén, aztán visszautazunk Szegedre. Újrakezdem az edzéseket, illetve foglalkozom a saját tanítványaimmal is, hiszen utánpótlásedzőként is tevékenykedem a klubomban. A Gerevich-ösztöndíj és a szponzoraim támogatása mellett egyébként ebből élek, emellett biztonsági őrként is vállalok munkát szegedi szórakozóhelyeken. Pénzdíjas versenyeken is indultam korábban, bár az utóbbi időben ilyet alig rendeztek a pandémia miatt. Ősszel lesz a magyar bajnokság és a világbajnokság, emellett 2008 óta a spanyol csapatbajnokságban is versenyzem egy La Coruna-i csapatnál. Rendkívül népszerű a súlyemelés arrafelé, több mint 100 versenyzője van a klubnak, az edző pedig a magyar származású Szabó Ferenc.

– Három év múlva Párizsban láthatjuk még önt? És ha igen, újra egyedüli magyar súlyemelőként?

– Készülök Párizsra, szeretnék ott lenni, de nem lesz könnyű, hiszen 2024-ben már kevesebb súlycsoport lesz a játékok műsorán és így kevesebb súlyemelő indulhat. A magyar utánpótlásban vannak tehetségek, elég ha csak Kisbérig, Oroszlányig vagy Tatabányáig megyünk. A probléma az, hogy a fiatalok többsége súlyemelőként már nem éri meg a felnőttkort. Itthon nincs pénz a sportágban, nem jut támogatás a sportolók számára, hiányoznak a sportállások. Nem vagyunk látványsportág, pedig az egyéni sportágak a tao-támogatás töredékéből csodát tudnának tenni. Remélem azért, hogy három év múlva még ott lehetek Párizsban és nem én leszek az egyedüli magyar emelő.

– Ha már röviden megvitattuk a sportág magyarországi helyzetét, evezzünk át a nemzetközi vizekre, hiszen ott sem rózsás a helyzet.

– Ez valóban így van. Az előző elnök, Aján Tamás az őt ért korrupciós vádak miatt tavaly lemondott a nemzetközi szövetség elnöki posztjáról, de azóta a helyére kinevezett amerikai ügyvezetőt, Ursula Papandreát is eltávolították. Októberben lesz a nemzetközi szövetség közgyűlése, ahol elnököt kellene választani, hiszen egy éve nincs vezetője a szervezetnek, ráadásul világversenyek lesznek, három év múlva pedig olimpia. Addigra egy új, a jelenleginél egyszerűbb kvalifikációs rendszert kellene kidolgozni. Visszatérve Ajánra: korrupciós vádak ide vagy oda, én nem tudok róla rosszat mondani. Amíg ő volt az elnök, működött a súlyemelés és probléma esetén volt kihez fordulni. Ehhez képest most anarchia van a sportág nemzetközi vezetésén belül.

Nagy Péter pályafutása, valamint kiemelkedő eredményei dióhéjban

Nagy Péter 1986. január 16-án született Komáromban.

Bátyjával, az ugyancsak súlyemelő Richárddal gyermekkoruk óta emelnek, később mindketten indultak erős­emberversenyeken is. Testvére unszolására 14 évesen, két nappal azt követően kezdett el súlyt emelni, hogy belevágott a középiskolába Győrben. Nevelőedzője a Győri Rekard SE-nél Pirk János volt. 2004 óta válogatott. 2005-ben egy szegedi nemzetközi csapattalálkozón vett részt, majd ezt követen jelenlegi edzője, Oláh Imre invitálására a Szegedi Lelkesedés SK-hoz igazolt. Dr. Molnár Imre jogászprofesszor, egyben szakosztályelnök javaslatára 2006-ban elkezdte a jogi egyemet, azóta jogi doktorátust szerzett. Felesége az ugyancsak rédei származású dr. Nagyné Csillag Filoména, kislányuk az egyéves Lara.

Kiemelkedő eredményei: U23-as Európa-bajnok (2009, Wladyslawowo, szakítás), Univer­siade-győztes (2011, Sencsen, összetett), kétszeres főiskolai világbajnok (2010, Tajcsung, 2014, Csiangmaj – egyaránt összetett), kétszeres európai uniós bajnok (2006, szakítás, 2007, összetett), háromszoros felnőtt Eb-bronzérmes (2012, Antalya, szakítás, 2018, Bukarest, szakítás és összetett), világbajnoki 6. összetettben (2013, Wroclaw, szakítás: 4., lökés: 10.). Lökésben 2017-ben, Anaheimban 9. lett.

Olimpiai szereplése összetettben: 2012, London: 11. (416 kg), 2016, Rio de Janeiro: 10. (420 kg, egyéni csúcs), 2021, Tokió: 7. (szakítás: 178 kg, lökés: 218 kg, összetett eredmény: 396 kg).

Tizenhatszoros magyar bajnok összetettben (2005 óta megszakítás nélkül), nyolcszor az év magyar súlyemelője.