Szőnyi Ferenc ultrafutó: „nagy pszichikai teher volt”

A sport szeretete nem veszett ki az emberekből, hiszen szép számú érdeklődő mellett tartott élménybeszámolót a komáromi Aranytál étterem nagytermében az 53 esztendős ultratriatlon-világbajnok Szőnyi Ferenc, aki nemrég érkezett haza a 480 km hosszúságú Hell Ultra futóversenyről.

– Nem ez volt az első versenye Indiában…

– Valóban nem, két éve a 333 kilométeres La Ultra-The High megmérettetést teljesítettem, ugyancsak a Himalájában. Az a verseny három, 111 km-es szakaszból állt, a körülmények hasonlóak voltak a mostanihoz. Több ezer méteres magasságban, alacsony oxigénszint és szélsőséges időjárási körülmények között kellett futnom akkor is. Végül a harmadik helyen végeztem.

– Mikor döntött úgy, hogy ismét elindul egy, a világ legmagasabb hegységében rendezendő versenyen?

– Hosszan érlelődött bennem a gondolat, már több mint egy éve kacérkodtam vele. A két évvel ezelőtti 333 km-es verseny mély nyomokat hagyott bennem, az élmények mellett rengeteg tapasztalattal is gazdagodtam akkor. Ennek tudatában úgy éreztem, hogy képes vagyok teljesíteni a 480 km-t és idén, év elején beneveztem a versenyre.

A sportolóról

Szőnyi Ferenc 1964. augusztus 25-én, Szőnyben született, jelenleg a Komárom Európa Futó Egyesület versenyzője és elnöke is egyben. Számtalan kiemelkedő eredményt ért el hazai és nemzetközi megmérettetéseken.

– Hogyan zajlott a felkészülés?

– Az itthoni edzések mellett egy hetet Horvátországban töltöttem, igyekeztem nagy szintkülönbségű utakat keresni. Úgy érzem, hogy ez sikerült is, meghozta a várt eredményt. Itthon sajnos nincsenek ideális körülmények magashegyi edzésre, az eredmény viszont azt mutatja, sikerült áthidalnom ezt a problémát. Legutóbb néhány hete a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba versenyen vettem részt, ez oda-vissza 200 kilométert jelentett.

– Hogyan jutott el Manaliba?

– Delhibe repülőgéppel utaztam, onnan pedig busszal, egy jó 15 órás út végén érkeztem a rajt helyszínére. Szeretem az ilyen kalandokat, sokat megmutat az ország életéből.

– Hogyan telt az akklimatizáció és a kinti felkészülés?

– Természetesen sok edzéssel. Manali viszonylag alacsonyan van, naponta túráztam, futottam feljebb és feljebb. Persze ebbe belefért a városnézés és némi kulturális program is.

– Hány fős stábbal utazott? Kinek mi volt a feladata?

– Egy kísérőm utazott velem itthonról, emellett a szervezők által biztosított kíséret segítette az utam. Ez egy személygépkocsit jelentett sofőrrel, ami a felszerelésemet és az élelmemet szállította, emellett egy túravezetőt, aki jól ismerte a terepet.

– Milyen felszerelést vitt magával?

– Futócipőből vittem a legtöbbet, de az utat ismerve volt bakancsom és szandálom is. Minden körülményre fel kellett készülnöm, a 30 fok feletti hőség idejére rövid pólókat és nadrágokat vittem magammal, de előfordult olyan sarkvidéki időjárás is, ami miatt komoly téli ruházatot is viselnem kellett.

– A táplálkozás és az öltözködés nyilvánvalóan merőben más volt a verseny alatt, mint a hétköznapokon…

– A helyieknek a miénktől rendkívül eltérő gasztronómiájuk van, olyan iszonyúan fűszeresen főznek, ami versenyzés közben nagyon nem egészséges. Elég sok élelmiszert vittem itthonról magammal, főként porított dolgokat. Ezeket csak forró vízzel kellett felengedni és a rengeteg kalória mellett még ízvilágukban is viszonylag közel álltak a megszokotthoz.

Ami a ruházatot illeti, rengetegszer öltöztem át. Néha szükség volt erre, máskor csak a komfortérzetemet javította.

– Hogyan zajlott a verseny?

– Június 19-én, este 10-kor lőtték el a rajtot, onnantól a napszakok megszűntek létezni számomra. A szervezők 120 km-ben állapították meg a szintidőt, én végül 113 óra, 13 perc és 29 másodperc alatt teljesítettem a távot, melynek célja Leh-ben volt.

A világjáró ultrasportoló legnehezebb versenyei

Szőnyi Ferenc elképesztő „listával birtokosa”, ironman-versenyeket (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás) több, mint 30 alkalommal teljesítette. Az általa teljesített versenyek közül az alábbiakat tartja a legnehezebbnek:

1. 20x távú Ironman: 76 km úszás, 3600 km kerékpár, 844 km futás.

2. Race Across Amerika: 4850 km kerékpározás.

3. 30 nap alatt 30 ironman teljesítése.

4. La Ultra: 333 km futás a Himalájában.

5. 10x távú ironman egyben teljesítve.

6. 10 nap alatt 10 ironman teljesítése

7. 6 napos futóverseny: 711 km

8. Spartatlon: 246 km teljesítése

9. Milano-San Remo teljesítése: 283 km.

10. Trans Grand Kanaria ultra-hegyi futóverseny: 125 km

– Ez az időeredmény végül a verseny megnyerését jelentette, a távot pedig eddig egyedül ön teljesítette a világon…

– Két versenytársam, a francia Guillaume Arthurs és az indiai Bhupendra Singh Rajput feladni kényszerültek a küzdelmet, így végül a célba éréssel és a limiten belüli időeredményemmel sikerült győznöm. Életem egyik legjobban sikerült versenyét teljesítettem, hiszen nem volt sem holtpontom, sem komoly sérülésem és feladási kényszerbe sem kerültem.

– Segítették egymást a versenytársaival?

– Amíg versenyben voltak, nem találkoztam velük, de miután feladták, ott maradtak biztatni engem. Családias volt a hangulat.

– Elégedett volt a szervezéssel?

– Erre nem lehetett panaszom, nagyon jól megrendezett, magas színvonalú versenyről jövök.

– Hogyan tudott pihenni a futás során?

– A szervezők 50-60 kilométerenként sátortáborokat építettek ki, itt töltöttem a pihenőidőket.

– Hogyan tudta fenntartani a koncentrációt? Mi jár egy futó fejében ilyen hosszú táv alatt?

– Mozgásban kell maradni, ez a legfontosabb. Fegyelmezetten frissíteni és figyelni kell a testemre, a lábaimra és minden egyes lépésre. Mivel nagyon veszélyes az út, a koncentrációs képességem nagy részét arra fordítottam, hogy elkerüljem a közúti forgalom veszélyeit. Elkezdeni nagyon nehéz, főleg amikor az ember még az időeltolódással sincs kibékülve. Komoly tervekkel indultam el és úgy gondolom, sikerült is tartani őket. Ennek az volt az alapja, hogy rendszeresen pihennem kellett. Ez keretezte a napjaimat, igyekeztem alacsonyabb területeken, 3000 méter környékén pihenni, ahol több az oxigén, itt ettem és regenerálódtam. A pihenőknél rendbe tettem a lábaimat. Volt is mit, hisz hólyagjaim is voltak, de elhagyott egy körmöm is.

– Hogyan változtak az éghajlati viszonyok, milyen volt az időjárás út közben?

– Előfordult, hogy egy 24 órás időszakon belül átéltem az itthoni négy évszakot. Volt plusz 33 fok feletti és mínusz 10 fok alatti hőmérséklet is, átéltem homokviharrá változó erős szelet és szakadó esőt szintúgy.

– Óriási szintkülönbségeket kellett leküzdenie. Hogyan lehet erre felkészülni?

– Itthon nehéz erre készülni, de leginkább fejben kell ráállni arra, hogy ne fussam meg a legmeredekebb részeket. Ezeket én gyors sétával oldottam meg, így nem savasodtak el az izmaim és a futóképességem is folyamatosan fenn tudtam tartani.

– Érezte magát valamikor veszélyben?

– A már említett közlekedéstől eltekintve nem, viszont az nagy pszichikai teher volt.

– Milyen a táj, az élővilág?

– A táj gyönyörű, elképesztő hegyek vannak mindenütt, a hágókon még hatalmas hófalakat is lehetett látni és olyan távolságok vannak, amit a mi szemünkkel nincs mihez kötni. Az állatvilággal nekem nem sok dolgom volt, ilyen magasságokban egyébként sem nyüzsögnek az állatok.

– Hogyan fogadták akár a megérkezésnél, akár a célban?

– Csak a szervezők és a többi versenyző fogadott. Ott a futó mint fogalom szinte ismeretlen, így nagy tömegeket nem mozgatott meg a rendezvény.

– Hogyan töltötte a verseny utáni pihenőt? Van erre speciális recept egy ilyen roppant megerőltetés után?

– Aktívan! A célba érés után lezuhanyoztam és bementem vacsorázni a városba. Egy kis városnézés után indultam haza. Nem az a típus vagyok, aki a célba érkezés után csak úgy leül pihenni.

– Az indiai megmérettetés tapasztalataiból kiindulva változott-e a listája a világ legnehezebb versenyeit illetően?

– Igen, változott. Ez a 480 kilométer most bekerült valahová a 3. és 5. hely környékére, de még érnie kell az új listának. Ezúton is szeretném megköszönni támogatóimnak, Komárom város polgármesterének és képviselő-testületének, több helyi vállalkozásnak és legújabb támogatómnak, a Hell Energy-nek, hogy lehetőséget biztosítottak számomra a versenyen való részvételre.

– Mit látogattok meg Indiában?

– Delhit és környékét. Ha már idáig eljut az ember, akkor ez kötelező program.

– Mi a véleménye az országról?

– Nagyon szimpatikusak voltak azok az emberek, akikkel kapcsolatom volt. A városok a mi szemünkkel szemetesek, rendezetlenek, de minden sarkon van valami csoda.

– Mit tervez a közeljövőre?

– Augusztusban szeretnék egy tízszeres távú Ironman versenyen indulni, ami Svájcban lesz. 36 km úszás, 1800 km kerékpározás és 422 km futás szerepel a programban.