Hiányzó kötelék

Ezzel szemben ott vannak a magyar történelem fennmaradt vagy feledésbe merült kincsei, mint például a várak, kastélyok, vagy a több méter mélyen a földfelszín alatt nyugvó régészeti érdekességek, melyek oly közeliek, ám mégsem kötődünk hozzájuk olyan szorosan, mint ahogy az akár elvárható is lenne. Persze nem arról van szó, hogy ne lehetne szeretni a világszenzációnak is beillő látványosságokat. Ha viszont nincs meg bennünk a szülőföldünkön fellelhető természeti és épített örökség iránti érdeklődés, akkor gondolhatunk arra is, hogy a történelemórán nem ment át az üzenet, vagy nem volt elég érdekesen kidomborítva mindaz, ami erősítené a kötődést. Esztergomban jártam középiskolába, az osztályteremben az ablak mellett a legutolsó padban ültem. Sokszor tanórák közben is inkább a bazilikát és a várhegyet figyeltem és mindig elképzeltem: milyen lehetett egykor a várvédők élete? Ennél fogva egy kicsit időutazásként is megélem, ha a nyüzsgő belvárost magam mögött hagyva felsétálok a várhoz és elmerülök a gondolataimban. A helytörténeti séták, múzeumi programok pont ezért hasznosak: bár a fiataloknak unalmasnak tűnhetnek elsőre, ha egyszer részt vennének rajtuk, biztos kialakulna a kapocs a régmúlt idők, a haza és a mai generációk között.