A Szent István megkoronázása mű kardok árnyékában áll a szerpentin falában

A városban számos Szent István-ábrázolás található, melynek oka, hogy a település leghíresebb szülötte nemcsak hogy itt jött világra, de itt is keresztelték, itt kötött házasságot, itt koronázták meg és itt is hunyt el, a történelemtudomány szerint. Melocco Miklós a Várhegyen álló Szent István megkoronázása című, 2001-ben felavatott monumentális alkotása természetesen elviszi a figyelmet a többi esztergomi e témájú köztéri szobor és más képzőművészeti műről.

Szent István szobra látható a Széchenyi téren álló Szentháromság-szobrot körülvevő szoborgalériában, a főszékesegyház jobb oldali tornya alatt lévő ligetnél felállított részen, itt, mint lovasként, Pátzay Pál négyméteres Szent István hársfaszobra immár a városháza nagytermében őrzi az önkormányzati ülések rendjét, illetve az esztergomi vár lovagtermében egy nemkülönben gigantikus festmény tanúskodok Vajk Istvánná kereszteléséről. 

Ugyanakkor a Szent Tamás-hegy déli oldalán található dombormű szintén megérdemli a figyelmet, hiszen a mű a király halála ezeréves évfordulójára rendezett országos ünnepségsorozat részeként született meg. A magyar állam megalapítója egyben a magyar keresztény egyház alapítója is volt, ezért Szent István halála évfordulóján tartották az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszust Budapesten és itt, Esztergomban is, ahogy ez történt 2021-ben is. A Szent István koronázása mű egy csoportos jelenetet ábrázol.

A kompozíció közepén a koronát fejre helyező egyházi vezető és a koronázandó Szent István látható, mellettük katonák és papok állnak. A mű felső részén kisebb motívumként megjelennek a császári és királyi címerek állatalakjai is. A bal szélen látható a lándzsás zászló, melyet Szent István azért szerepeltetett első hivatalos pénzérméjén, mert III. Ottó német-római császár az úgynevezett királyi lándzsa másolatát küldte el apjának, Géza fejedelemnek a magyarok szuverenitásához való joga megerősítéseként. A császárnál lévő lándzsa eredetije az egyházi legenda szerint annak a századosnak a fegyvere volt, aki a Golgotán keresztre feszített Krisztus oldalát átszúrta azzal. 

A Római Iskola második nemzedékéhez sorolt, 1909-ben született és 1994-ben elhunyt Antal Károly szobrász Iparművészeti Iskolába járt, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolát végezte el 1934-ben. Mestere volt Mátrai Lajos és Szentgyörgyi István, illetve 1931-től Ohmann Béla, akinek a műtermében dolgozott segédként. A klasszicizáló irányzat stílusa is itt gyakorolt rá jelentős hatást.

A két világháború között tanulmányutakon vett részt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és Romániában is. 1931-től szerepelt kiállításokon, illetve köztéri művei 1937-től voltak láthatók magyar településeken. Több mint 40 köztéri alkotása közül a legtöbb Budapesten tekinthető meg. A Szent István megkoronázása dombormű gipszvázlata egyébként az esztergomi Keresztény Múzeumban található. A mű egy csoportos jelenetet ábrázol.