Két Kertész közreműködésével nyílt meg a Kertész Imre életét bemutató kiállítás Oroszlányban +FOTÓK

– Ez egy rendhagyó kiállítás – köszöntötte az érdeklődőket Körtvélyfáy Zoltán igazgató-helyettes, kiemelve, hogy a tárlat anyagát a  Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány jóvoltából a Kertész Imre Intézet bocsátotta az oroszlányiak rendelkezésére. De nemcsak a teremben kiállított művek őrizték  Nobel-díjas író emlékét, hanem Zámbó Kornél oroszlányi festőművész Kertész Imréről készült alkotása is – ami szintén helyet kapott a tablók között.

Ezt követően Körtvélyfáy Zoltán felkonferálta Kertész Ágnes pedagógust, aki felszólalása elején leszögezte, kiváló írónak tartja Kertész Imrét, de édesapja semmilyen rokoni kapcsolatot nem ápolt a Nobel-díjas alkotóval. Kettejük között, ha vér szerinti nem is, de névrokoni kapcsolat volt, ugyanis nemcsak vezeték-, de keresztnevük is ugyanaz.

Szóval, Ágnes hivatalosan is megnyitotta az érdeklődők számára a november 24-ig látogatható kiállítást. Kuriózumként említhető, hogy Kertész Imre életútjának bemutatását, aminek fontosabb állomásait főbb műveinek máig érvényes üzenetein keresztül „tolmácsolták”,  Kertész Endre gondorkán előadott improvizációi színesítették.

Közben elmélyedhetett a néző a tablókiállítás kézirataiban és fényképeiben, sőt Kertész Imre szépprózai műveiben, naplófeljegyzéseiben és nyilatkozataiban is. A tárlat olyan főbb témaköröket foglal magába, mint a szabadság és valóság; a túlélés és önmegértés; az egyén, a sors és a történelem viszonya; a tudás és a felelősség; a remény és a szeretet. A kiállítás megidézi az auschwitzi túlélő tapasztalatait csakúgy, mint az Európa nyomasztó örökségét kíméletlenül elemző és a hazánk, kultúránk jövőjéért aggódó magyar író gondolatait is.

Mint ismert, Kertész Imre önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje. Kossuth-díjas, József Attila-díjas, megszámlálhatatlan elismeréssel kitüntetett író. Az '50-es években még gyári munkás volt, élete, sorsa az irodalomban teljesedett ki.