Milliók a belvárosban - kritika

A helyszín éppúgy szürreális, akárcsak a tárlat. A gyűjtemény megtekintéséhez a föld alá kell menni. Fekete, a plafont el nem érő falak, néhol leplek választottak el egymástól a tereket. Egyes szobák rémisztően sötétek, fényjátékokra, vetítésekre előkészítettek voltak, másutt pedig reflektorokkal világítottak, hogy a szobrok és árnyékaik kapjanak hangsúlyt.

Salvador Dalí, a katalán művész jellegzetes figurái láthatóak több mint 200 kiállított műben: metszeteken, litográfiákon, szobrokon és ékszereken. Például háromdimenziós figyelő szemek, lepkék és egy-két ikonikus bútordarab is, például az ajak formájú kanapé. A fióktestű emberi alakok, a hangyák és a tojások meg a mindent alátámasztó sétapálcák között egészen jó kis kalandozás ez a kiállítás, aminek méltó lezárása a Virtual Reality (VR) szemüvegen keresztül látható videó. Ez a néhány perces mutatvány Salvador Dalí munkásságát foglalja össze, amiben láthatóak csigák, csontlábakon járó elefántok, rinocéroszok hatalmas és vérengzős zsiráfok, vágtató lovak és folydogáló óramutatók.

Megkockáztatom, szédületes látványt nyújt sok-sok pillanat, például, mikor hatalmasra tátja száját az ajakkanapé és nemes egyszerűséggel eltűnni látszik a vendég a dívány gyomrában. A túlélők tesztelhették magukat az alkotószobában, ahol mindenki saját kedvére választhatott egy színezőt és alkothatott tovább. Ezzel is eleget téve a spanyol származású szerző híres mondatának, hogy egy jó művész inspirál másokat.

A kiállított művek java nem Salvador Dalí saját kezű alkotása, hanem alkotásainak sorszámozott másolatai, melyeket aláírásával hitelesített. Egyes szobroknál megtalálható a szignó mellett, hogy hány darab készült egy adott műből, és ennek hányadik példányát látjuk épp. Így érthető az is, hogy „csak” 11 és 15 millió forint között vásárolható meg például az Elfolyó idő, de a szürrealista művész Szent György-alkotásának apró bronzváltozatát is haza lehet vinni.