Tárogatóval a múltba: a szabadság jelképe szólalt meg a Kölcseyben +videók

A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítóterme adott otthont nemrégiben A kuruc kor zenéje című előadásnak. Az eseményen köszöntötte a vendégeket és elsőként beszélt Takács Tímea, a házigazda intézmény igazgatója – a rendező civil szervezet elnökségi tagja. A dirigens magáról a kuruc korról, annak történelmi hátteréről, a 17-18. századi költészetről, és természetesen a kuruc zenéről tartott előadást, mely a hazai zenetörténet nagy fehér foltja.

Érdekesség, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a szabadság jelképévé egy hangszer vált, mégpedig a tárogató, amely fontos szerepet töltött be a hadizenében. Ezt az erőteljes hangzású katonai fafúvós hangszert tekinthetjük a klarinét egyik elődjének is – egyebek mellett ezt is megtudhatták az esemény résztvevői, és azt, hogy a kuruc dalok a régi magyar népies dallamkincs javához tartoznak, stílusban a régi és az új népzene között állva. Ma már hungarikumként tartjuk számon.

A tárogató történetét és magát az ősi hangszert Simonics László, a helyi zeneiskola, a Bakfark Bálint Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa mutatta be. A szakember előadásában felcsendültek olyan közismert nóták, mint a Krasznahorka büszke vára, és a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország! Nem kellett sokáig várni, a Csínom Palkó, Csínom Jankó című dalt már zenei kísérettel adta elő a meghívott, a közönség közreműködésével.

A kurucok a 17-18. században hazánkban vívott, Habsburg-ellenes felkelésekben részt vevő katonák, illetve a velük rokonszenvezők. A Rákóczi-szabadságharcban részt vevő felkelő hadsereg katonáit is így hívták, bár hivatalosan nem használták ezt az elnevezést. 

A kuruc kor zenéi a jelentős kölcsönhatásra figyelmeztetnek, mely e korban a magyar-szlovák-román-ukrán-lengyel népzenék bizonyos elemei között végbement és melynek hátterében nyilvánvalóan e népek közös szabadságmozgalmai álltak. Ezeket a dalokat bujdosó katonák énekelték. Érdekes példa a Tyukodi nóta, amely több mint száz változatban él még napjainkban is.

Az interneten különböző tanulmányok születtek a hangszer történetéről. A leírtak szerint a szabadságharc befejezése után a tárogatók csak ritkán szólaltak meg. A 18. századból származó leírásokból tudjuk, hogy egy-egy olyan eseményen, ünnepségen, amikor a nemzeti tudatot hangsúlyozzák, a tárogatók gyakran megszólaltak. Budán 1790-ben – Tolna, Zala és Szabolcs vármegye lovasbandériumai előtt – tárogatót fújtak az országgyűlés alkalmából. Pozsonyban, II. Lipót koronázásán, mikor a hídon vitték át a koronát, szintén tárogató szólt. 1848-ban, a csatába induló honvédeket lelkesíthette a megszólaló tárogatók hangja. MUtatjuk, hogyan szól az eredeti Rákóczi-nóta tárpgatón, egy 1984-es felvételen, Lugosi Tibor előadásában: