Tatán él a hagyomány! Fotókon és videón a tündéri kisfiúk és a vagány legények locsolkodása

Nóta- és hegedűszóval érkeztek a legények Újhegy egyik utcájába hétfőn. Kenderkések és pötörkések együtt. Jocha Balázs és Jocha-Kánya Réka várta őket. Nem először és nem utoljára. A tatai népművészeti műhelyeknél és tanítványaiknál máig élő hagyomány a locsolás, ahogy a néptáncpedagógus házaspárnál is. Két gyermekük, az angyalian pöttöm Ádám, valamint a néptáncos és népdaléneklős versenyek is brillírozó Áronnál a hagyományőrzés nem díszlet, hanem a mindennapok része. 

Míg a gyerekek játszottak, mi a húsvéti ünnepkörről beszélgettünk édesanyjukkal, az erdélyi származású Rékával, aki egy olyan locsolóverset is megosztott velünk, amelyet otthon, még lánykánt hallott többek között édesapjától és nagyapjától is. 

− idézte fel, hozzátéve, hogy a víz megtisztító ereje, a piros tojás termékenységvarázsló volta is mind-mind benne van a húsvéti szokásokban, ahogy a megújulásba vetett hit is. Mint megtudtuk, dicsőség volt anno a legtöbb tojás összegyűjteni, de különböző játékokban utána el is lehetett nyerni azokat egymástól. És bizony, a lányoknak is dicsőség volt, hány locsolójuk volt, ahogy az szégyen, ha valakihez senki nem ment. Mindeközben pedig az egész egy közösségi élmény is, amit ma is megélhetnek azok, akik csatlakoznak a legényekhez. 

Farkas Emőkétől, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola igzagatójától megtudtuk, hogy Moldvában például egy héttel a húsvét után komaaszonyt választanak az asszonyok. Olyankor is tojást cserélnek, de azok pont fordítva vannak díszítve: fehér alapon piros a minta. A komaaszonyság pedig nem volt tréfa dolog, mindenben számíthattak egymásra azok, akik így voltak kapcsolatban egymással. 

Az ökoturisztikai központban egyébként szombaton családi nap, hétfő délután a Kőfaragó-házban a kenderkések előadásában hagyományőrző húsvét, 18 órától pedig a néptáncműhely Almási úti székházában locsolóbál várta az érdeklődőket.