2022.12.31. 12:21
Miért ünnepli az egyház január 1-jét máshogy?
Az egyház év naptárában január 1-jén nem az évkezdet napja van (mivel az egyházi esztendő az adventtel indul), hanem Jézus névadásának napja. Cikkünkben ennek az egyházi liturgikus hagyománynak a biblikus eredetét és magyarázatát adjuk közre.
Mária a gyermek Jézussal témájú festmény az esztergomi evangélikus templom gyülekezeti termében
Január elsején az evangéliumok egyikében olvasható különleges fejezet alapján tartanak istentiszteleteket. Jézus névadásáról való megemlékezés nem él olyan nagy fénnyel szélesebb körben, mint a karácsony, ráadásul a január 1-jei nap a többi között jellegzetesen a legindokoltabban pihenőnap, hiszen ekkor „gyógyulnak” az emberek az előző napi óév búcsúztató és újév köszöntő bálok, partik, bulik adta „fáradságból”.
Jézus névadásával kapcsolatban a katolikusok a januárt Jézus-hónapnak hívják. A név jelentése a héber Yehoshua név rövidített alakja után: Jahve a megváltás, de József és Mária első gyermekét, Isten fiát számos jelzővel és más névvel is illetik, így például: Messiás, Úr, Rabbi, Próféta, Isten báránya. A keresztény egyházak naptáraiban a december 24-e utáni nyolcadik napon tartandó ünnep jelentőségéről és okáról a Szentírásban találunk magyarázatot.
Lukács evangéliuma 2. fejezetében lévőkben először ezt olvashatjuk:
„Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”.”
A névadó ünnep alkalmával szülei – József és Mária – és a rokonság is a mózesi időkből származó ószövetségi parancsokat, regulákat, egyházi hagyományt betartva viszik a templomba a nyolcnapos gyermek Jézust. A szertartáson – mondhatni – a Megváltó máris megkezdi földi szolgálatát, mert bár még karon ülő csecsemő, de személye máris az Istenre irányítja az emberek figyelmét.
Erről olvashatunk a Lukács evangéliuma 2. fejezetében a folytatásban, ahol egy Simeon nevű hívő ember érkezik a fent említett ünnepség idején a templomba. Simeon korábban azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy „nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát”. Amikor Simeon meglátta a kisgyermek Jézust, odament hozzá, karjába fogta, felemelte és áldotta az Istent, mert felismerte a Megváltót a csöppségben.
A különleges epizódnak ezzel még nem volt vége, mivel az ekkor ugyancsak a jeruzsálemi templomban tartózkodó 84 éves prófétanő, Anna, felismerve Jézusban a Megváltót, böjtölésbe és imádkozásba fogott és hirdette a város lakóinak a megváltást.
